mendikálás
VIL8 244<latin mendicans 'kéregető'): adománygyűjtő szokás a középkori európai diákság körében. A szegénysorsú „koldusdiákok” a maguk vagy iskolájuk számára főként ünnepeken (Karácsony, Vízkereszt, az iskolák patrónusa, Gergely napján, Balázs vagy Miklós napján, az iskolai év kezdetekor stb.) házról házra jártak, megfelelő →szokásdalokat énekeltek, és ennek végén természetben vagy pénzben adományokat gyűjtöttek, amelyre a dalok szövege is utal. A 15. sz.-tól előtérbe kerül a köszöntő formáit követő →rekordálás. ● A magyar hagyományban a középkortól kezdve ismert, főleg német kapcsolatokat mutat. A reformáció után a legáció szokásköréhez is kapcsolódott. A jeles napi szokások közül több szövegben megtalálhatók motívumai. Az iskolai színjátszás néha betétdarabként használta fel. Csupán egyes elemeiben hasonlít a 18. sz.-tól elterjedt énekes koldusok szövegeire, ez már inkább a →vásári költészet vagy az egyházi népének keretébe tartozik. Egyéb szövegekben is (betlehemes játék, bolondünnep, Luca-szövegek, magyar regösének stb.) megtalálhatók egyes elemei. ● (→diákirodalom, iskolai irodalom, mulattató, vágáns költészet)
Irodalom:
K. Meuli: Bettelumzüge (Schweizerisches Archiv für Volkskunde, 1928); Mészáros I.: Középkori kolduló diákjaink (FK, 1961); H. Siuts: Die Ansingelieder zu den Kalenderfesten (1967); Mészáros I.: Iskolatörténeti adatok a gergelyjárás keletkezéstörténetéhez (Ethn, 1975).
