bilinavers
VIL1 | 932 - 933bilinnij sztyih: a →bilinák versformája. A forma metrikai értelmezésének problémája a bilinák felfedezése óta számos kutatót foglalkoztatott, anélkül azonban, hogy végleges megoldás alakult volna ki. Az álláspontokat három irányzatba csoportosíthatjuk, az azonos irányzatokon belül is nagy az eltérés. I. A legkorábban az orosz szépirodalmi metrika nyomán járó irányzat alakult ki (D. Szamszonov); e kutatók korábban antik időmértékes metrika nyomát keresték a bilinákban (paión, kettős amphibrachisz), legújabban (M. P. Stokmar) az egyes sorokat két ötszótagos, középnyomatékos félsorból állónak tartják. 2. A második (leggyakrabban „tónikus”-nak nevezett) elmélet első képviselője A. H. Vosztokov volt. E vélemény szerint a bilina-metrika alapja a hangsúlyos szótagok periodikus visszatérése. Kezdetben a kutatók elutasították a bilinák szövege és dallama közötti közvetlen ritmuskapcsolatokat (még a jeles gyűjtő, A. F. Gilferding is), később azonban egyre inkább figyelembe vették a bilinák dallamait is. 3. A bilinák ritmusát zenei-taktusos rendszerként először F. J. Kors vizsgálta meg, majd őt követte V. M. Zsirmunszkij és mások is. A vizsgálatok szerint a bilinákban az énektől függően háromféle erősségű hangsúly figyelhető meg. Egy-egy sorban két-két olyan rész van, amelyeknek hangsúlyai visszatérő, ismétlődő formát alkotnak. Az egyes részek szótagszáma azonban erősen különbözik (4 és 8 szótag között ingadozik) egyazon verssoron belül is. Mindezen elméletek között számos átmeneti, áthidaló javaslat született (Stokmar maga is ilyennel kísérletezett), amelyeket figyelembe véve a bilinák verseléséről a következőket állapíthatjuk meg: a bilinák előadásakor számos szöveg-, dallam-, ejtés-, sőt ritmusvariáns fordul elő; bármely ritmusrendszer létét tételezzük is fel, számolnunk kell azzal, hogy a konkrét megvalósulásban ez erősen variálódik; az egyes énekesek akarattal cserélik, váltogatják a hangsúlyelosztást a sorokon belül. A dallam és a szövegmetrika állandóan és kölcsönösen befolyásolja egymást. Deskriptív szempontból a bilinasorok grammatikai-logikai egységekből álló „tagok”-ra oszthatók. Ezek szótagszáma változó, a különbségeket a dallam és a hangsúly aprózása, illetve lassítása azonban nagyjából kiegyenlítheti. Rend-szerint két ilyen tag található egy sorban, amelyek a metrika szabályozódásakor leggyakrabban két öt-ötszótagos egységből álló tízszótagos sort alkotnak. Ez utóbbi fejlődés a bilináknak csak igen kis számára jellemző, de párhuzamként ismert más szláv népek verselésében is. ● (→orosz irodalmi formák)
Irodalom:
A. H. Vosztokov: Opit o russzkom sztyihoszlozsenii (1817); F. J. Kora: O russzkom narodnom sztvihoszlozsnyii. 1. köt. Bilini (1897); Zsirmunszkij: Vvegyenyije v metriku (1925); M. P. Stokmar: Isszledovanyija v oblasztyi russzkovo narodnovo sztyihoszlos zsenyija (1952).
