rövid műfajok
VIL12 227 | Szerdahelyi Istvánnal közösenkisműfajok; kisformák: a műfajelméletben a →nagyformákkal szembeállítva a kisebb terjedelmű műfajok, illetve irodalmi alkotások gyűjtőneve. A megkülönböztetés a szerkezet terjedelmét és bonyolultságát alapul véve az →epika keretében a legegyszerűbb, ahol hagyományosan elkülönítik a kisepika cselekménytelen műfajait (→proverbium, rejtvény) és egy epizódos, kevés szereplős történeteit (→adom, anekdota, arckép, rövidebb →elbeszélés, karcolat, legenda, mese, monda, novella, short story, tárca, trufa, vicc stb.) a közepes és a nagyepika formáitól. A →drámai műfajokban e kategorizálással nemigen szokás élni, jóllehet a nagyformáktól itt is világosan elkülöníthetők az olyan rövid műfajok, amilyen a →dramolett, az →egyfelvonásos vagy a műfaji értelemben vett →jelenet különböző változatai. A →líra pedig a maga, egészében a rövid műfajok köréhez vonzódik (jóllehet azért a lírán belül is elkülöníthetők a különleges rövidségű formák, amilyen pl. a →röpdal vagy az →epigramma). ● Poétikai és esztétikai szempontból rendkívül fontos jelenségcsoport, mivel az irodalmi művek egészen más módszereket alkalmaznak, ha többsíkú, sokszereplős →epizódokban gazdag jellemzésre teret adó, sokféle poétikai minőséget felvonultató jellegűek, mint akkor, ha ezeknek csupán egyes vonatkozásai jelenhetnek meg a művekben. E különbségek tüzetesebb elméleti vizsgálata csak legújabban indult meg a költői intenzitást növelő szerkezetek (→költészet) és az intenzív →totalitás különböző típusainak elemzései révén. ● (→műfaj).
Irodalom:
Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972); Szerdahelyi I.: Költészetesztétika (1972); Ungvári T.: Poétika (1976); Szerdahelyi I.: Az esztétikai érték (1984).
