felelgető dal
VIL3 72a népköltészetben gyakori forma; általában a →szokásdalok körében fordul elő, hogy egy-egy dalban felváltva csoportok válaszolnak egymásnak, vagy úgy, hogy az egyes strófákat éneklik mások, vagy a strófára felel a refrén. Munkavégzés közben énekelt daloknál a kórus két fele, vagy a kórus és a szóló felelget, a szokásdaloknál ezen kívül gyakori, hogy a hivatásosok és a közönség, vagy férfiak és nők, felnőttek és gyerekek válaszolnak egymásnak. Igen gyakori a párosító műfajában, epikus történethez kapcsolódva pedig az ismétlődal és a balladaműfajaiban. ● (→dal)
Irodalom:
F. Gennrich: Grundriss einer Formenlehre des mittelalterlichen Liedes (1932); Maróthy J.: Az európai népdal születése (1960).
