leíró költészet
VIL7 148a látvány az irodalmi műben az →ábrázolt tárgyiasságok vizuálisan jellemezhető elemeinek összessége. Voltaképpen két fő formája van: a közvetlen →ábrázolás, leírás eredményeként az ábrázolt személyek, tárgyak, események vizuális elemei, valamint a költői kép. Ez utóbbi nem mindig — s főként nem közvetlenül — látványszerű, mivel valamilyen áttételen keresztül mutatja be a valóság elemeit. ● Az emberi test, az emberi arc, a mozdulatok, a viselet, az épületek, a természeti jelenségek és munkafolyamatok legtöbbjének bemutatása igen hosszú tradícióból származik, és társadalmi-történeti szempontból jól jellemezhető. A vihar, a hajó, a gyümölcsszüret vagy a visszatérő madár, a fiát váró anya, az ölelkező szerelmesek bemutatása a látványszerűséget tekintve is irodalmi, esztétikai és társadalmi konvenciók egész sorának felel meg. Az viszont az eddigi irodalompszichológiai kutatásokból nem derült ki egyértelműen, hogy a főbb látványelemek csakugyan értelmezhetők-e mélylélektani módon (pl. →archetípusokként).
