udvari líra
VIL16 29az udvari irodalom lírai alkotásainak összessége. Fő – s kezdetben szinte kizárólagos és mindvégig eleven – válfajai a dicsénekek; eleinte az istenekként tisztelt uralkodókhoz írt →himnuszok, majd a fejedelmek mellett az udvari főrangúakat is magasztaló lírai →dicsőítő versek, →ódák. Az európai középkor költészete hozott létre új udvari lírát, amely tartalmában és formájában egyaránt eltért a korábbi lírai költészettől, s amelynek fő témája az imádott nő iránti hódolat, az →amour courtois érzelmeinek kifejezése. Kiindulópontja a provanszál →trubadúr-költészet volt, amely befolyásolta az egész ibériai, itáliai költészetet, a francia, →trouvere-költészetet, s amelynek hatása – gyakran áttételes módon – a német →Minnesangban, a skandináv →szkaldikus költészetben és az általuk befolyásolt régiókban egyaránt kimutatható. Az egyes dalok, énekek itt már gyakran ciklusokat alkotnak, szerzőjük életrajzát elmondó keretekben hagyományozódnak tovább. A reneszánsztól az európai udvari szerelmi líra fő vonulatát a →petrarkizmus befolyásolta, később a →Pléiade. ● Hasonló, s még az →udvari szerelem analóg vonásait is tartalmazó udvari líra alakult ki (de nem európai hatásra, hanem a →tipológikus egyezés révén) a perzsa költészetben és környezetében (Belső-Ázsia, Kaukázus), valamint a Távol-Keleten (elsősorban Japánban). ● (→líra, dicsőítő irodalom, szerelmi költészet, udvari irodalom)
Irodalom:
K. Bartsch: Romances et Pastourelles (1870); W. H. Frere: Hymns Ancient and Modern (1909); C. S. Philipps: Hymnody Past and Present (1937); C. von Kraus: Minnesangs Frühling (1944); Th. Frings: Minnesänger und Troubadours (1949); Frank I.: Trouvéres et Minnesänger (1952); Maróthy J.: Az európai népdal születése (1960); R. J. Taylor: Die Melodien der weltlichen Lieder des Mittelalters (2 köt., 1964); P. Dronke: Medieval Latin Love-Poetry (1968); F. Miner: An Introduction to Japanese Court Poetry (1968); P. Zumthor: Essai de poétique médiévale (1972); P. Dronke: The Medieval Lyric (1978).
