purgatóriumjárás
VIL11 231-232középkori ír irodalmi műfaj, a purgatóriumban vagy a teljes túlvilágon (tehát a mennyországban is és a pokolban is) „tett látogatás” elbeszélése. A purgatórium (‘tisztítóhely’, nevezik tisztítótűznek is) a katolikus hit szerint a túlvilág átmeneti helye, amely az elhunytak lelkének tisztító szenvedésre, illetve megtisztulásra, végső soron a mennyországba jutásra nyújt lehetőséget. A túlvilágjárás (→túlvilág-irodalom, másvilági utazás) világszerte elterjedt korai epikus műfaj. Legrégibb műfaji előzménye az óír uath (‘barlang’), az echtra közeli rokona. Ebből csak néhány maradt ránk, valamennyi 1160 körüli kéziratokban (Uath Beinne Étair, ‘Beinn Étar barlangja’; Echtra Finn i nDerc Ferna, ‘Finn utazása a Derc Ferna-barlangban’; Uath Dercce Ferna, ‘A Derc Ferna-barlang’). Tárgyuk barlangokban „játszódó” csodás események. A túlvilágjárás gyakori az ünnepleírásokban (félire) és a víziókban (fís) is. Ilyen a 10. sz.-i Fís Adamnáin (‘Adamnán látomása’; Szent Adamnán remete lelke egy angyal kíséretében látogatást tesz mennyben és pokolban), valamint az eredetében 650 utánra datálható, latin nyelvű Visio Fursae (‘Fursa látomása’; ennek 13. sz. végi, Legenda Aurea-beli változatát a Nádor-kódex magyarul tartalmazza), amelynek már a 10. sz. előtt megvolt az ír változata, a Fís Fursa (‘Fursa látomása’; Fursa ír nemesifjúnak két egymást követő napon látomása volt: angyalok emelték a levegőbe, ördögök támadták meg, majd fentről látta a purgatórium négy, tűzzel övezett, sötét völgyét). Az 1149 körül Magdeburgban a délír eredetű Marcus szerzetes által írt latin nyelvű Visio Tnugdali (‘Tnugdalus látomása’, más forrásokban Visio Tundali, ‘Tundalus látomása’) már minden ízében purgatóriumjárás: Tnugdalus lovag bejárja a tisztítótüzet. A purgatóriumjárások népszerűségét bizonyítja egy 12. sz.-i paródia is: Aislinge Meic Con Glinne (‘Mac Conglinne látása’). Ebben a falánkság démonától gyötört királyt egy másvilági terüljasztalkám-országról szóló látomás felolvasásával gyógyítják meg. A középkori irodalom túlvilágvízióinak legkedveltebb színhelye az ír Szent Patrick (389—461) „purgatóriuma”, azaz a nyugat-íro.-i Dergtó szigetének barlangja (egyes leírások szerint csak kiásott verem). A barlang keletkezését a Patrick-életrajzok beszélik el: Patrick egyszer megrázó színekkel ecsetelte a pokol borzalmait és a paradicsom gyönyöreit, de hallgatói csak azt akarták elhinni, amit maguk is látnak. Ekkor Patrick könyörgésére üreg keletkezett, s ha az üregben a bűnbánózarándok 24 órát eltöltött, megtisztult bűneitől, meglátta a mennyet és a poklot. A sziget csakhamar püspöki ellenőrzéssel működő zarándokhellyé vált. Első leírása a gall Jocelinus 1180—1185-ben írott Patrick-életrajzában olvasható. Ő még egy hegyre helyezi a barlangot, és beszámol Eochu pogány király ottani látomásáról, majd megtéréséről. Sylvester Giraldus Cambrensis 1187-es Topographia Hi bernicájában (‘Írország helyrajza’) már mai helyén említi a barlangot. Állítólag már Szent Patrick elrendelte a purgatóriumban járt zarándokok beszámolójának leírását; a legrégibb az 1189 körüli Owain (más források szerint Oenus, Oengus) víziója Henricus de Salteria leírásában: a lovag a purgatóriumot és a poklot látogatja meg, közben angyal vezeti, ördögök kísértik, majd eljut a földi paradicsomba, egy pillanatra látja az égi paradicsomot is, és üzeneteket hoz magával. E latin nyelvű vízió a forrása Marie de France 1189 körüli Espurgatoire Seint Patrick (‘Szent Patrick-purgatórium’) c. laijának. Az Owain-vízió a Dante előtti idők legnépszerűbb túlvilágjárása (több angol, francia, provanszál, svéd, spanyol, holland és német prózai meg verses fordítása van), Danténak is egyik fő forrása. A témát Calderón de la Barna is feldolgozta az El Purgatorio de San Patricio (‘Szent Patricio purgatóriuma’) c. drámájában. Latinból készülhetett a magyar Szent Patricius Purgatóriumjáról való História (Bécs, 1680 k.). A nevezetesebb Owain utáni beszámolók: a magyar Crissaphan fia Georgius Ungaricus (1353), az angol Sir William Lisle (1370 k.) beszámolója, továbbá két francia: Henricus de Hassia és Nicolaus Oresme beszámolója az 1370 körüli évekből (ezek az első gúnyos, szkeptikus beszámolók). William Stauntonnál (1409) bukkan fel először az evilági társadalmi egyenlőtlenségek bírálata. A reneszánsz valláskritika kikezdi a Patrickpurgatóriumot, a látogatók is egyre gyérülnek, végül 1497-ben pápai rendeletre lerombolják a barlangot. A zarándokhely később még újjáéled, de 1632-ben a zarándoklást is végleg megtiltják. A legnevezetesebb zarándokok egyike a magyar Tar Lőrinc, aki 1411 novemberében járt ott. Owainéhez igen hasonló, részletes látomását J. Yonge dublini jegyző „jegyzőkönyve” (Memoriale..., ‘Emlékeztető...’) közli. Voltaképpen ebből keletkezett Mo.-on a 16. sz. elején a 14 latin hexameterből álló Peregrinatio Laurentii Taar (‘Tar Lőrinc zarándoklása’; a hős ebben már csaknem az egész világot bejárja), valamint a Tinódi Sebestyén Zsigmond királynak és császárnak históriája (1552) c. históriás éneke 1574-es kiadásának végéhez (talán Heltai G. által) hozzátoldott 11 szakaszos antiklerikális szöveg, amely Tar Lőrinc pokoljárásának egy részletét beszéli el valamely korábbi ének nyomán. ● (→ír irodalom, kelta irodalmi formák)
Irodalom:
M. Landau: Hölle und Fegefeuer in Volksglaube, Dichtung und Kirchenlehre (1909); S. Leslie: Saint Patrick’s Purgatory (1932); J. Kroll: Gott und Hölle (1932); H. Hartmann: über Krankheit, Tod und Jenseitsvorstellungen in Irland (1942); Posonyi E.: A Tar Lőrinc-monda és a Szent Patrick purgatóriumi víziók keletkezése (Magyarságtudomány, 1942); A. Rüegg: Die Jenseitsvorstellungen vor Dante und die übrigen literarischen Voraussetzungen der „Divina Commedia” (1945); E. Krause: Antike Unterweltsbilder in der französischen Literatur bis zum Ende des 17. Jahrhunderts (1950); Heissig, W.: Helden-, Höllenfahrts- und Schelmengeschichten der Mongolen (1962); Vargyas L.: Keleti párhuzamok Tar Lőrinc pokoljárásához (Műveltség és Hagyomány, 1963); H. R. Patch: The Other World according to Descriptions in Medieval Literature (1970); A. A. Wachsler: The Celtic Concept of the Journey to the Otherworld and its Relationship to Ulrich von Zatzikhoven’s Lanzelet (1972); I. E. C. Williams: Welsh Versions of Purgatorium S. Patricii (Studia Celtica, 8—9., 1973—74); P. Santarcangeli: „Pokolra kell annak menni...” (1980); P. Dinzelbacher: Vision und Visionsliteratur im Mittelalter (1981); V. Kovács S.: Tar Lőrinc pokoljárása (1985).
