Vissza a főlapra

Jelmagyarázat:


EKL: Esztétikai kislexikon
KKE: Kulturális kisenciklopédia
VIL: Világirodalmi lexikon

scélirodalom

VIL12 581-582

[szgél]; scelirodalom: az óír és a középkori ír prózaepika műfaja; a tör­téneti és helyi elbeszélések összefoglaló ne­ve. A szó a 9. sz.-tól ismert, eredeti jelentése ‘történet’. Már ekkor a →fili repertoárok jegyzékében megkülönböztetnek „főtörté­netek”-et (primscéla) és „melléktörténe­tek"-et (fo-scéla), aszerint, hogy ezek az óír epika főhőseiről vagy mellékszereplőiről szólnak. A 9. sz.-ra datálható a vitatott eredetű Scéla Cano Meic Gartnáin (‘Cano­nak, Gartnán fiának története’), ebben Ae­dan, Gabrán fia és Gartnán, Aed fia vetél­kednek Skócia királyságáért. A mesebeli színekkel ábrázolt ország és a szövegben előforduló Marcán király neve miatt e tör­ténetben a Trisztán-monda egyik legfonto­sabb előzményét látják. A legnevezetesebb scél a 15. sz.-i modernizálásból ismert Scél Mucce Meic Dá Thó (‘Mac Datho disznajá­nak története’). Mac Dathonak, Leinster királyának csodálatos kutyáját, Ailbét Conchobar, Ulster királya és Medb, Conna­ught királynője egyszerre kívánja megsze­rezni. Gazdája mindkét félnek odaígéri a kutyát, és disznólakomára hívja a küldött­ségeket, akik itt összevésznek az elsőbbség jogán. Háborúság tör ki, melynek során a kutya az ulsteriek pártjára áll, majd megse­besül és elpusztul. Az óír scel a történeti hitelesség látszatára törekedett: a középkorban (sgéal) romantikus, kitalált szereplőjű tör­ténetek gyűjtőnevévé vált (ide értve a le­gendákat, mondákat, sőt, a meséket is). Ezek közül a legjellemzőbb a 15–16. sz. fordulójáról való →Sgéal an Ghadaighe Dhu­ibh (‘A fekete tolvaj története’), amely a nemzetközi folklórban jól ismert mesetípus (AaTh 953) feldolgozása. ● A modern ír irodalom képviselői nemcsak gyűjtik vagy közlik az ilyen szövegeket, hanem a maguk műveiben is felhasználják (D. Hyde, W. B. Yeats, Lady Gregory, J. M. Synge stb.). (→Finn-mondakör, kelta irodalmi formák, ír irodalom) ● Magyarul: Dömötör Tekla: Germán, kelta regék és mondák (1965); Kabdebó T.: Tört álmok. Ír költők antoló­giája (1988).

Irodalom:

R. Thurneysen: Die irische Helden- und Königsage (1921); Th. F. O’Rahilly: Early Irish History and My­thology (1957); Szövérffy. J.: Irisches Erzählgut im Abendland (1957); G. Murphy: Saga and Myth in Ancient Ireland (1961); P. Gaechter: Die Gedächtniskultur in Ir­land (1970); S. O’Sullivan: Legends from Ireland (1977); J. Gantz: Early Irish Myths and Sagas (1981).