memorát
VIL8 232<a latin memoratum ’emlékezetbeli’ szóból >: a →morula alműfaja. Az elbeszélő élményének még közvetlen általánosítása, rendszerint a →hiedelemmonda szabályait követi. Az →élménytörténet közvetlensége már megszűnőfélben van, viszont az epikus, poétikai megfogalmazású →fabulát szintjét még nem éri el. Köztes jellege következtében pontos körülhatárolása nehéz, különböző kutatók szerint változik. Éppen általánosító jellege, de még nem önálló esztétikuma miatt a hiedelemtörténetek közül a legértékesebb néphitadatokat tartalmazza: empirikus formában, általában természet feletti vagy csodás eseményekről tudósít, hangsúlyozottan személyes jellege ellenére is hagyományos, sőt nemzetközi is lehet. Esztétikailag az →élménnyszerűség és a költői emlékezet megnyilvánulása figyelemre méltó, és az →önéletrajz vagy az →emlékirat egyes részeinek alakító elve is lehet. ● (monda, fabulát)
Irodalom:
C. W. von Sydow: Selected Papers on Folklore (1948); J. Pentikäinen: Grenzprobleme zwischen Memorat und Sage (Temenos, 1968); Voigt V.: A mondák strukturális-morfológiai vizsgálata (MTA I. OK., 1974); B. J. F. Meyer: The Organization of Prose and its Effects on Memory (1975).
