Vissza a főlapra

Jelmagyarázat:


EKL: Esztétikai kislexikon
KKE: Kulturális kisenciklopédia
VIL: Világirodalmi lexikon

páros felelgető ének

VIL10 222

több dalműfaj, illet­ve a bennük alkalmazott szerkezeti megoldás. Általában strófánként (ritkábban félstrófánként) felváltva két szereplő (vagy csoport) szólal meg. Az egyes részek gyak­ran pontos megfelelői vagy ellentétei egymásnak. A megoldás jól ismert a →szokásdal, leginkább a párosítók és az énekes játékok körében, de előfordul atáncballa­dában, románcban, sőt mesék dalbetétében is. Egyszerűbb formáit a csúfoló is felhasz­nálja. A felelgetők gyakran csoportok képviselői (fiúk, leányok, ellenségek megsze­mélyesítői), ritkábban személyek (mint pl. a →narratív líra esetében), de ezek sem igazán individuumok, inkább általánosí­tott, nem jellemzett szereplők. Különösen archaikusabb műfajok esetében a felelgetés mind formai, mint jelentésbeli vonatkozás­ban aszimmetrikus lehet, a szereplők reali­tásfoka is különbözhet. Egy délszláv lako­dalmi dal szövegében a párbeszéd bemuta­tása aszimmetrikus:

Hej, pázsitom, szép zöldelő pázsit! mért borultál korán hervadásba?
Ráfelel a pázsit szomorúan:

„Gyötrelemmel hamar beborultam, Alkonyatkor nyáj hömpölygött rajtam, Cifra násznép tiport pirkadatban!”

(Nagy L. ford)