tipologikus egyezés
VIL15 536-537az összehasonlító irodalomtudomány, illetve annak tipológiai iskolája által használt kategória, irodalmi alkotások hasonló vonásai egymástól független kialakulásának értelmezésére. ● Már az egymástól távoli irodalmak első kutatói meglepve tapasztalták, hogy feltűnő jelenségek közvetlen összefüggés nélkül is azonosnak mutatkoznak. Van ezek között tematikus (pl. mítoszok, az emberi nem eredete, egy „paradicsomi állapot” megszűnése, állatőstől származó nagy erejű hős, az arcképe alapján megszeretett hősnő), olyan tematikus mozzanat, amely egyszersmind szerkezeti elem is, a cselekmény bonyolítását is befolyásolja (pl. férfinak öltözött lány, az állatbőrbe öltözött házastárs leleplezése, elbujdosása, keresése; lehetetlennek tetsző feladatok elvégzése; az ismert világ határaira, sőt azon túlra tett utazások), egész műfajok (pl. az ún. lovagregény, szerelmi tematikájú eposzok), az ehhez hasonló poétikai—tartalmi megoldások (pl. szerelmi őrjöngés, a szüleitől elrabolt fiú hazatérése és felismerésének különös körülményei), sőt akár formai elemek is (pl. a négysoros strófa, a „természeti kezdőkép”, lehetetlenségformulák, fémekkel jellemzett színhelyek stb.). Az egyezések magyarázatára előbb a különösképpen indokolatlan „történeti fejlődés”, majd a divergenciától eltérő azonos gondolkodásmód (→elemi gondolat), az irodalmi minőségeknek egy történeti poétika (→evolucionista irányzatok) keretében értelmezett, világméretekben is azonos, pszichológiai—poétikai evolúciója bukkant fel. Ám e megoldások csak a nagy összefüggéseket, illetve általános irodalomlélektani és szerkezeti egyezéseket magyaráztak. Pl. a próza, a regényszerű elbeszélés kései jelentkezését, a párhuzamosság formáinak azonos csoportosulását magyarázták ilyen módon. ● A 20. sz. nagyszabású világirodalmi szintézisei főként a korai irodalmak egyes fontos jelenségeit (pl. hősepika) kísérelték meg így értelmezni. A történeti poétika megújításakor, egyszersmind egy társadalomtörténeti irodalomtörténet eredményeinek általánosításakor V. M. Zsirmunszkij tartotta fontosnak, hogy megkülönböztessük e jelenséget a közvetlen kapcsolatokból (pl. →átadás, átvétel) magyarázható →genetikus egyezéstől. Példái sok hősepikai témára, főként a későbbi eposzok jelenségeire (udvari epika, szerelmi tematika stb.) vonatkoznak. A legátfogóbb ilyen jelenséget a keleti →reneszánsz jelentette, amelyet egy társadalomtörténetileg vizsgált „keleti feudalizmus”-ból kibontakozónak tartottak. Még inkább kultúramorfológiai jellegű volt N. J. Konrad szemlélete, aki a korai kínai irodalom embereszményét, történetírását, a „feudalizmus kori” japán udvari költészet verses és prózai műfajait hasonlította össze európai párhuzamokkal. Ezek száma még szaporítható: pl. a pikareszk történeteknek, a hajnali daloknak, a fokozó felsorolásoknak (→Priamel) is vannak Európán kívüli megfelelői. ● Az utóbbi évszázadban gyakran bukkantak egy-egy, az antikvitásból, a bibliai hagyományból vagy az európai irodalomból ismert téma hasonmásaira vagy megfelelőire Afrika, Ázsia, Óceánia primitív irodalmaiban vagy hivatásos irodalmaiban. Oidipusz és Jób története Afrikában, Orpheusz története az észak-amerikai indiánok között, a hattyúlányok története az eszkimók között vagy Óceániában, Hamupipőke motívuma Dél-Kínában stb. mindmáig egyazon módon megoldhatatlan feladatot jelentettek az összehasonlító módszer hagyományos iskolájának követői számára. ● Mára ugyan sokkal több írásos irodalmi hatást tételezünk fel, mint korábban, az így nem magyarázható egyezések száma mégis egyre nő. Ma is csak az általános alkotási törvényszerűségek összevethetőségét, az egyszer bevált megoldások szinte automatikus újratermelődését tarthatjuk ezek (korántsem minden részletben igazolható) okának. Az egyezések egymástól mindenben különböző nyelvekben is gyakran szinte szó szerintiek lehetnek (növényekhez, madarakhoz hasonlítás, a kedves tekintetének nyilakhoz vagy más lőfegyverekhez hasonlítása). ● A magyar ősköltészet és korai költészet finnugornak vagy ázsiainak tartott vonásai közül több is inkább csak eddig a fokig érvényes azonosságnak nevezhető. (Pl. az új hazát mutató csodálatos állat, „csodaszarvas”.) ● (→tipológiai irodalomtudomány)
Irodalom:
Lengyel B.: Összehasonlító irodalomtörténeti szöveggyűjtemény (1977); V. Zsirmunszkij: Irodalom, poétika (1981).
