prototípus
VIL11 142<görög ‘első’ + görög—latin ‘forma, alak’); archetípus; őstípus: valaminek első megjelenési formája vagy példánya. Egy irodalmi műfaj esetében a kezdeményező mű (pl. a szentimentális naplóregénynél J. W. Goethemunkája: Az ifjú Werther szenvedései, a detektívtörténet esetében E. A. Poe 1841-ben írott A Morgue utcai kettős gyilkosság c. műve). ● A filológiában, különösen az összehasonlító irodalomtudományban és folklorisztikában egy téma vagy típus eredeti, legtöbbször kikövetkeztethető megvalósulása. Ezt azonban nem így, hanem →archetípus néven szokás megnevezni. Mivel ez egyszerre tartalmi és formai meghatározottságú, ritkábban használatos az őstípus és az ősforma név is. ● (→típus, változat)
