primitív irodalom
VIL11 71-73animisztikus irodalom (latin primitivus 'elsődleges, kezdetleges): a primitív népek szájhagyományozott alkotásainak összessége. Az osztálytagolódás nélküli társadalmakban ugyan nem alakul ki az igazi, hivatásos irodalom, a szellemi kultúrán belül mégis elkülöníthetők ennek előzményei. rokonai. A hivatásos irodalom gyakran fel is használja a primitív irodalom egyes termékeit (→primitivizmus), ennél ritkábban a hivatásos irodalom egyes alkotásai jutnak el a primitív népek kultúrájába (→primitivizálódás). ahol azok az új környezetnek megfelelően át is formálódnak. ● A primitív irodalmi összefoglaló kategória, az egyes primitív népek szellemi kultúrája lényegesen eltérhet egymástól. Voltaképpen csak egy-egy törzs, nép primitív irodalmáról beszélhetünk. Egy népcsoport, még inkább kontinens vagy akár az egész világ primitív irodalma csak néhány általános vonásban egyezik. Ilyen bennük az esztétikum még önállótlan, fejletlen, egyszerre tárgyhoz ragadtan konkrét és együgyűen amorf volta: az egyes alkotókat. előadókat rendkívül szorosan kötik a hagyományok, egyáltalán a művészeten kívüli kötöttségek (hiedelmek, szokások, rítusok, előadási alkalmak, vérségi-rokonsági szervezet, korcsoportok, társadalmi munkamegosztás, az alacsony életszínvonal, a mereven analógikus és klasszifikáló gondolkodásmód), ugyanekkor a pillanatnyi körülmények lényegesen módosítják az előadás célját és módját. Alkotás és előadás nem különíthető el egymástól, az egyéni kezdeményezések hatásköre igen szűk. A primitív irodalom tagolatlan →összművészet jellegű, legjellemzőbb vonása a kezdeti →szinkretizmus: az egyes műfajok, műfajcsoportok, sőt művészetek nehezen határolhatók el egymástól. Az egyes alkotások csoportosítása leginkább az előadás célja (alkalma) szerinti lehet: vannak munkaszokások és munkarítusok (→munkadal), mágikus rítusok és ünnepek (→mágikus irodalom), az emberi élet ciklusaihoz igazodó és naptári ünnepek és az ezekhez kapcsolódó szokások. →eredetmagyarázó történetek, →mítoszok, mindennapi és oktató történetek stb. Ezekben a mi fogalmaink szerinti tánc, mimika, énekes és hangszeres zene, prózai és verses szövegek egymással összevegyítve fordulnak elő. ● A primitív irodalmat az ősköltészet kutatói igen gyakran a költészet pontos megfelelőjének tartották.
Annyi ugyan igaz, hogy a hivatásos irodalom kialakulását megelőző korszak irodalma sokban hasonlíthatott a mai primitív irodalmakra, mindazonáltal a ma ismert primitív irodalmak hosszas fejlődés eredményei. Ezt a fejlődést ma még tényszerűen alig ismerjük, és jellemezni sem tudjuk. Annyi látszik valószínűnek, hogy a fejlődés voltaképpen a kezdetlegesség konzerválásának mikéntjében jelentkezik: folyton változó módú stagnálásnak, egyre bonyolódó egyszerűségnek, túlstrukturálódó kezdetlegességnek nevezhetnénk. Ennek a fejlődésnek a folyamán a primitív irodalom egyes alkotásait az illető társadalom életéhez kötő nem esztétikai-poétikai jellegű kapcsolatok merevítik meg: egyfelől kánon, változtathatatlan megoldások jegecesednek ki; másfelől a kötetlen improvizálás, a lejegyzetlenség és a szájhagyományban való csak elnagyolt továbbélés minden irodalmi folytonosság, sokrétű hagyomány kibontakozásának akadálya. Az egyes primitív irodalmak közti csere is igen kicsiny, minél primitívebb az illető irodalom, annál jelentéktelenebb; és ha átvesz is valamit egy-egy primitív irodalom, ez ritkán származik egy másik primitív irodalomból, sokkal gyakrabban valamely hivatásos irodalom terméke. olykor hulladéka. A primitív irodalmat értelmezők (→etnológiai irodalomszemlélet) legtöbbször esztétikán kívüli jellemvonások alapján kísérelték meg értelmezni a primitív irodalmat vagy ennek egyes jelenségeit: a mágikus irodalom, totemisztikus irodalom vagy más hasonló gyűjtőnévbe foglalva ezeket. ● A napjainkban kiformálódó nemzeti irodalmak (főként Afrikában, Ázsiában, Óceániában) sokat merítenek a helybeli primitív irodalmakból mind tartalmi, mind formai tekintetben (→primitívség). Ugyanekkor ez a folyamat sem tekinthető a hivatásos irodalom legkorábbi kialakulása pontos párhuzamának, mivel a primitív helybeli irodalom hatásánál rendszerint jóval erősebb valamely (legtöbbször a volt anyaországi) már nagyobb múltú hivatásos irodalom hatása. A primitív irodalmat túlbecsüli az ideológiai →primitivizmus, amely a kezdetleges vonásokban a hivatásos irodalom számára is követendő példaképet lát. ● A primitív irodalom magyar kutatóinak száma igen csekély, munkájuk más jellegű (nyelvtudományi, etnológiai kutatás, utazás stb.) tevékenységük mellékterméke. Kivétel ez alól a magyar finnugristák (Reguly A., Munkácsi 13.. Pápay .1.. Halász I., Beke O., Fokos-Fuchs 1)., újabban Bereczki G., Szabó L., Vászolyi E. és mások), az altajisták (Bálint U., Mészáros Gy., Kúnos I., Németh Gy., újabban Kara Gy., Róna Tas A., Lőrincz L. és mások) és a népzenekutatók (Bartók B. közel-keleti és afrikai kezdeményezése után újabban Marokkóban, Etiópiában. Egyiptomban. Indiában, a marik. lappok, csuvasok és venezuelai indiánok között folyt népzenei kutatás) értékes és nagyarányú gyűjtőmunkája. A folkloristák-etnológusok közül Dió-szegi V. szibériai, Istvánovits M. kaukázusi. Boglár L. dél-amerikai indián feljegyzéseket készített. A primitív irodalmak általános jellemvonásaival (vagy a primitív szellemi kultúra vizsgálatával) foglalkoztak: Solymossy S.. Ortutay Gy., Fónagy I., Bodrogi T. és mások. A mo.-i etnológia kutatástörténetének elkészítése bizonyára sok, mára már elfelejtett kezdeményezésre is fényt derítene. Szépíróink közül részben az irodalmi →primitivizmus hatására a primitív irodalmak különösen érdekelték már Csokonai Vitéz M.-t, majd Vörösmartyt, Radnótit, Weöres S.-t, rajtuk kívül több műfordítónkat.
Irodalom:
Greguss A.: Külföldi népdalok (1861); L. B. Tylor: Primitive Culture (1871); K. Th. Preuss: Die geistige Kultur der Naturvölker (1914); F. C. Bartlett: Psychology and Primitive Culture (1923); Hevese I.: Primitív művészet (1929): Fónagy I.: Wawiri (1942); O. Eberle: (enalora (1955); H. Haselberger: Method of Studying Ethnological Art (Current Anthropology, 1961. 4.); A. E. Jensen: Mythos und Kult bei den Naturvölkern (1951); R. Queneau: Histoires de littératures. I. (1955); CI. Lévi-Strauss: La pensée sauvage (1962); M. Eliade: Patterns in Comparative Religion (1963); J. Greenway: Literature among the Primitives (1964); A. P. Merriam: The Anthropology of Music (1964); Sz. A. Tokarjev: Rannyije formi religii i ih razvityije (1964); A. Dundes: Every Man His Way (1968): B. Malinowski: Baloma (1972); Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972); Rab Zsuzsa: Népek költészete (1973); F. Boas: Népek. nyelvek, kultúrák (1975); Tornai I.: Boldog látomások. A világ törzsi költészete (1977); Bodrogi T.: Törzsi művészet. I. (1981)
