dite
VIL2 776[dájt] (a latin dictum ’mondás, kifejezés’ szóból, előbb svéd alakban dit (dít], majd ez angolos formában és kiejtéssel>: C.-W. von Sydow svéd folklorista terminusa a folklór olyan mondatnyi termékeire, amelyek egyes tárgyakról vagy jelenségekről állítanak valamit anélkül, hogy ez az állítás esztétikai megfogalmazást nyerne vagy a téma valódiságának a kérdését eldöntené. Két főbb csoportja van: 1. asszertív mondások vagy affirmátumok, ezek csak állítanak valamit (pl. „E fa alatt egyszer megpihent XII. Károly svéd király”, „Ezt a kőgátat egy óriás építette”, „A pelikán vérével táplálja gyermekeit.”, „Ha a fecskék magasan repülnek, szép idő lesz."); 2. imperatív mondások, avagy konsziliátumok, ezek egyszersmind parancsoló vagy tanácsadó jellegűek is (pl. „Ha egy macska fut előtted keresztbe az úton, köpj ki háromszor!”, „Ne fütyöréssz vihar idején!). Témájuk, tárgykörük szerint mindkét csoport további alcsoportokra osztható. A nevezetesebb csoportok: eredetmagyarázó, hiedelmekre, szokásokra, ünnepekre vonatkozó mondások, emlékeztető, tréfás, oktató mondások, empirikus megfigyelések (állatok viselkedéséről, növények műveléséről, időjárásról, a paraszti életmódról), történeti adatok. ● A dite-hagyomány voltaképpen tágabb, mint a népköltészet mondatnyi alkotásainak összessége, magába foglal szokásokat, hiedelmeket is. Amennyire célszerű von Sydow törekvése egy átfogó rendszerezés elkészítésére, olyannyira kérdéses, hogy tekinthetjük-e műfaji kategóriának a dite csoportjait, vagy e csoportosításon belül nem lenne-e célszerűbb valamelyes műfaji rendszerezést adni. ●(→proverbium, hiedelemmonda, szokásfolklór)
Irodalom:
C.-W. von Sydow: Selected Papers on Folklore (1948).
