kultikus irodalom
VIL6 769-770(latin cultus 'tisztelet': a szokásköltészet és általában a vallásos irodalom keretein belül közvetlenül az istenségek vagy más személyek tiszteletével kapcsolatos alkotások összessége. Voltaképpen minden kultusz ismeri az →ima, az áldozat, különböző szokások, szentélyek és templomok, sőt valamilyen formában meglevő szakosodott tisztségviselők (papok) meglétét, amelyekhez közvetlenül és közvetve igen sokrétű költészet kapcsolódik. A tisztelet gyakorlatát a gazdag →szokásköltészet képviseli, ahol szinte minden rítus önmagában is különböző költői alkotásokat hívhat életre. Nemcsak a tételes vallások istenei, hanem már a legkorábbi vallásos elképzelések szereplői köré több →mítosz fonódhat, ezeknek igen gyakori az átmenete a hősmítosz és általában az epikus költészet műveihez. ● Szorosan összefügg egy-egy vallási és kultikus közösség műveltsége, az őstársadalmak korától egészen a mai szekták irodalmáig (→kultuszközösségek irodalma), és voltaképpen e tiszteletben tartott vallási művek nélkül a közösség sem marad fenn, éppen ezért gyakran magukat a műveket (vagy azok leírt változatát) is kultuszokkal övezik (az Ószövetség, az egész Biblia, a Korán, az indiai védikus irodalom, az eredetileg szertartásdal-antológia kínai Siking, a perzsa Aveszta, de általában is szinte minden vallásos közösségnek van szentkönyve). Ezen kívül a kultuszokhoz közvetlenül kapcsolódik az avatási rítusok költészete, közvetett formában pedig sok szimbólum innen veszi eredetét. ● A tételes vallások körében a →vallásos irodalom egyik legfontosabb része, a szertartáskönyvek és az istentiszteletek irodalmán túlmenően a szenttörténetek jelentős része is ide sorolható (→hagiográfia).
Irodalom:
A. E. Jensen: Mythos und Kult bei Naturvölkern (1951); D. Zelenin: Le culte des idoles en Sibérie (1952); S. Mowinckel: Religion und Kultus (1953); F. Herrmann: Symbolik in den Religionen der Naturvölker (1961); Dömötör T.: A népszokások költészete (1974); V. Voigt: Glaube und Inhalt (1976).
