Warburg-iskola
VIL17 404a művészettörténet és művelődéstörténet irányzata, amely a klasszikus →ikonológia témáit követve a képzőművészeti ábrázolások témáit és sajátos megjelenési formáit vizsgálja. Érdeklődésének középpontjában az európai reneszánsz, barokk és manierizmus áll, ennek szimbolikus és allegórikus ábrázolásait vizsgálja, gazdag mitológiai és irodalomtörténeti-eszmetörténeti adattárral. ● A 20. sz. elején A. Warburg német művészettörténész alapította Hamburgban, majd a nácizmus elől 1933-ban Londonba menekítették a kutatóintézetet, amelynek neve 1945-től Warburg and Courtauld Institute. Az általa vizsgált korszak egész irodalomtörténetét — különösen a →költői kép, embléma, szimbólum és →téma vonatkozásában átalakította; építészettörténeti és perspektívakutató munkáik a →színpadformák és a →dráma történetébe hoztak új szempontokat. Újabban marxista módszerrel fejlesztik tovább →stílus- és →modus-kutatásaikat. ● Kiadványaik: Vorträge der Bibliothek Warburg (1921—1931); Studies of the Warburg Institute (1921—); Journal of the Warburg Institute (1937).
Irodalom:
A. Warburg: Uesammelte Schriften (1932); J. Bialostocki: Stil und Ikonographie (1966); Marosi E.: Bevezetés a művészettörténetbe (1973).
