improvizáció
EKL 312Az ~nak a →folklórbanmás a szerepe, mint a hivatásos művészetekben. A folklór alkotások voltaképpeni megjelenési formája a mindenkor rögtönzött előadás, amelyet ugyan előkészít valamelyes előre tervezgetés, végiggondolás, vázlatok vagy minták készítése, néhányszor előadáspróba-szerű gyakorlás, tanulás is, ezek azonban nem terjednek ki minden részletre, és az előadás (népművészeti tárgyaknál az elkészítés) a mű legelső megvalósulása, amely minden egyes következő előadáskor hasonlóképpen jelentékenyen módosulhat. A folklór alkotások tartalmilag is meglehetősen változtathatók, körülhatárolatlanok (→változat), és ennek az előadásbeli ~ pontos kiegészítője, megfelelője. Másfelől az ~ alkalmat ad a folklór alkotásnak a változó konkrét körülményekhez való kapcsolódásra: az előadás, a közönség, ritkábban a megrendelő egyéni vonásainak magába a műalkotásba való beszövésére. Az ilyen ~ mértéke a különböző folklór műfajokban, művészetekben eltérő. Néhol lényeges szerkesztési elvvé vált (siratók, csúfolások, egyéni élménytörténetek, saját használatra készített népművészeti tárgyak), máshol inkább csak az előadás módját befolyásolja (mesék, lírai dalok), motívumok sorrendjét szabja meg (népviseleti darabok, díszített munkaeszközök).
Irodalom:
N. V.Novikov: Folklor i hudozsesztvennaja szamogyejatyelnoszty (1968): P. G. Bogatirjov: Voproszi tyeoriinarodnovo iszkussztva (1971) részek magyar fordítása: Folcloristica 8 (1985); Voigt Vilmos szerk.: A szájhagyományozás törvényszerűségei (1972);
