utazási irodalom
VIL16 216 | Szerdahelyi Istvánnal közösen1. szűkebb értelemben a valódi utazásokkal kapcsolatos irodalmi alkotások összessége. Ezek az irodalom és tudomány, illetve a szépirodalom és a didaktikus irodalom határterületén elhelyezkedő műfajcsoportba tartoznak. Legfontosabb műfajai az inkább dokumentatív →útleírás és a szubjektívebb reflexiókkal átszőtt →útirajz; alműfajai az →úti jegyzet, útilevél, útinapló, útikönyv. ● Az új területek, országok, népek felfedezése (nemcsak Európából kiindulva, hanem pl. az iszlám térhódítása idején az ő szemükkel nézett Európa-kép) különösen kedvezett e műfajcsoportnak. A szaktudomány tényanyagát is gyakran ilyen művek szolgáltatták (→etnológiai irodalomszemlélet). Irodalmi szempontból a →primitivizmus és az →orientalizmus jelenségei gyakran már az ilyen alkotásokban is megfigyelhetők. Az →egzotikus irodalom is olykor valódi utazások alapján (máskor azonban csak kulisszákat használva) nyúl e témakörhöz. ● A 20. sz.-ban azonban a dokumentatív úti beszámolók iránti érdeklődés szembetűnően megcsappant: az utazási irodák és a repülőgépek charterjáratai viszonylag olcsón biztosítják a személyes élményt olyan világtájakon is, ahová korábban csak olvasmányélményekkel juthatott el a hétköznapi ember. Az utazási irodalom helyére így a →riport lépett, amely a szemfüles, életüket is kockáztató újságírók szenzációit tálalja elénk olyan eseményekről, amelyek egy turista számára hozzáférhetetlenek. ● 2. tágabb értelemben az utazási irodalom körébe soroljuk a fiktív utazások kerettörténeteibe ágyazott →utazási regényeket és a fantasztikus útleírásokat (→útleírás 2.) is. Ezektől a nyilvánvalóan fantáziaszülte vagy parodisztikus célzatú alkotásoktól megkülönböztetendők a dokumentáris hitelesség látszatában fellépő olyan útleírások, amelyek végső soron hamisítványok; szerzőjük nem járt a leírt tájakon, ill. közlései nem igazak. ● (→irodalom és tudomány, didaktikus irodalom, fikció)
