táncballada
VIL15 114a ballada alműfaja, tánchoz kapcsolt népballada. Miként a ballada műfaji elnevezése is jelzi (a középlatin, majd olasz ballare ‘táncolni’ szóra vezetik vissza), az énekelve előadott, hosszabb, többstrófás szövegek hasonlítanak a táncdalokhoz. Ám annak ellenére, hogy még a 19. sz. kutatói is említettek olyan angliai, skandináviai és más adatokat, melyek szerint →rítusszerű (pl. templomok előtt előadott) táncokhoz balladákat énekeltek, valójában az ilyen esetek száma igen csekély. O Szövegeit tekintve nem táncballada a nagy hírűvé vált föroyari →dansur körtánc sem, melyben előénekes kezdi a strófákat s a férfiak együtt mozognak, táncolnak. Ezek az énekek ugyanis több száz strófányi terjedelmű, régi →epikus énekek, s mint ilyeneket, nem nevezhetjük őket az európai ballada kiindulópontjának sem. (Valódi — nem diktált dallamaikat csak az utóbbi évtizedekben jegyezték le pontosabban.) Ugyanígy az a tény, hogy Villon egyes verseinek szövegei →rondó versformájúak, nem jelenti azt, hogy ezek is ténylegesen táncolt balladák lettek volna. A táncok, epikus szövegek és strófikus dallamok kapcsolatára épülő, Európán kívül igen széles körben elterjedt produkciókat sem lehet mindenütt táncballadának nevezni. ● A magyar anyagban is csak néhány kétes adat és alig értelmezhető szöveg található (a Bagolyasszonyka „balladája” egyszersmind „párnatánc” is volt); ez arra mutat, hogy a táncballada nálunk sem lehetett fontos jelenség. ● Másodlagosan, irodalmi feldolgozásként vagy koreografált formában rendszerint megjelennek viszont a táncballadák; általában a →folklorizmus jelenségeként. ● (→ballada, táncdal)
Irodalom:
Vargyas L.: A magyar népballada és Európa (2 köt., 1976); O. Holzapfel: Det balladeske (1980).
