UFO-irodalom
VIL16 42-43a fantasztikus irodalom műfaja, a világűrből érkező űrhajókkal foglalkozó irodalmi alkotások összessége. 1947. jún. 24-én az USA-ban (Rainer-hegy, Washington állam), egy polgári pilóta, K. Arnold számolt be először valamilyen csodálatos repülő tárgyról, amelyet „repülő csészealj” (flying saucer, ‘repülő tányér’ ) névvel illetett. Csakhamar igen sokféle hasonló beszámoló gyűlt össze az Unidentified Flying Object (‘Nem-Azonosított Repülő Tárgy’, rövidítve UFO) jelenségekről. A sajtó, a népszerű tudományos kiadványok szenzációként tárgyalták e beszámolókat, de korán megjelentek a bíráló írások is. A hivatalos szervek (az amerikai hadsereg, a légiforgalom irányítói) gyűjttették ugyan a beszámolókat, de tagadták e jelenség létét, és sok beszámolót hazugságnak, érzéki csalódásnak neveztek. Mindez csak fokozta az érdeklődést. ● Hamarosan kiderült, hogy hasonló beszámolók más területekről (Észak-Európa, Franciaország. Latin-Amerika stb.) is ismertek. Az 1950-es években a szovjet és általában a szocialista ismeretterjesztés gúnyosan fogadta a téma komolyságát, ám már ekkor megalakultak ezekben az országokban is a beszámolók és elemzők csoportjai. Az 1960-as évektől (különösen az évtized végétől) ezek nyilvánosságot is kaptak; ekkor jelent meg a magyar nyelvű beszámolók sora is: először a külföldi rádióadókban és sajtóban, majd romániai magyar kiadványokban, végül itthon is. Ezek gyakorlatilag nemzetközi szövegekből származtak. ● Az ide vonható alkotások összessége tartalmilag, tematikusan és műfaji szempontból igen sokrétű. Legtöbb közülük az →élménytörténet (amely követheti a monda, a mítosz vagy a fantasztikusirodalom mintáit). Bővebb változatai az →űrirodalom és általában a →science fiction megoldásait használják fel. Szorgos „kutatómunka" eredményeként a múltból is hasonló beszámolókat kerestek elő, vagy ismert történeteket így is értelmeztek (→mítoszokat, az Ószövetség, az →eksztázis-irodalom termékeit, ám akár a →boszorkánymonda és →kísértettörténet műveit is). Az ilyen „történeti” források meg- és kitalálásával E. von Däniken művei arattak világszerte nagy sikert. Az ifjúsági irodalom vagy a képregény műfajában egyszerűbb változatai terjedtek el. Az amerikai (majd a szovjet) szövegeket elsősorban az ellenségtől való félelem politikai, sőt irracionális motívumai jellemzik. A valódi űrkutatás, Hold-utazás és más események új témákat, dimenziókat hoztak. (UFO-állomások a Holdon, annak tőlünk nem látható felén, rejtélyes energiaforrások, értelmezhető üzenethullámok a világűrből stb.). Együttvéve több százezer beszámolót, több tízezer újságcikket, ezer és ezer kiadványt szenteltek e témakörnek, amelynek népszerűsége világszerte még mindig növekvőben van. ● Aligha meglepő, hogy válságövezetekben és korszakokban fellendül az effajta műfajok népszerűsége. Ideológiailag igazán sokféle: a horrortól a technicista utópiáig, a keresztény miszticizmustól az antiimperialista vagy antikommunista propagandáig terjedhet. Viszonylag kevés a paródia és a tudatos csalásnál sokkal több a szándékolatlan tévedés. Mind a leírásokban, mind az értelmezésekben jól megfigyelhetők korszakonként változó divatjelenségek. Az 1940-es években a szuperszónikus repülés, a gázzal hajtott rakéták; az 50-es években az űrhajók, majd a csillagközi térből érkezett jövevények voltak népszerűek. Ekkor vált közkeletűvé a történeti és mitológiai dimenziók keresése: régi források, mítoszok, sziklarajzok, bálványok UFO-jelenséggé interpretálása. Az utóbbi évtizedre a „negyedik dimenzióbeli találkozások”, parapszichológiai magyarázatok váltak népszerűvé. A magyarázók maguk is megmagyarázhatók. (A legnevezetesebb ilyen eset a pszichológus W. Reiché, aki szerint az UFO-k „organikus energiával” rendelkeznek, és ő ezt készülékeivel kimutatta. A bíróság e kuruzslásért elítélte és Reich 1957-ben börtönben halt meg.) ● Olyan írott szövegek, amelyek az égen repülő ismeretlen tárgyakról tudósítanak, már igen régtől ismertek. Ha nem is vonjuk ide a különleges égi jelenségek leírásait (kinyilatkoztatás, mennybemenetelek, meteorok, előjelek stb.), akkor is megemlítendő, hogy Arisztotelész Meteorológiája, majd ennek nyomán az id. Plinius Naturalis historia c. műve hírt adott ilyen jelenségről. Több középkori krónika, történeti forrás közölt hasonló leírásokat; ezek közül Tours-i Szent Gergely beszámolója a legnevezetesebb a Historia Francorumban (575–591). Mindezek a spontán →élménytörténet műfajához tartoznak, illetve onnan erednek. Rabelais viszont a Pantagruéline Prognostication (‘Pantagruel prognosztikája’) c. önálló betétben tudatosan gúnyolta a mindenféle égi jelekről szóló híradásokat. E mű utánzói vagy fordítói az angol és német irodalomban is követték e megoldást. A magyar irodalmi hagyomámyban e megoldás ritka, legfeljebb a Mézga-család televíziós rajzfilmsorozatának első részében találunk ilyen motívumokat. ● A rendkívül sokszínű műfaj esztétikai értelemezése eddig nem született meg. A téma kutatói inkább a valóságtartalom vagy a figyelemfelkeltés problémáival foglalkoztak. A francia etnológus M. Augé szerint e történetek a régi „tengeri kígyó”-történetek modern változatai. A pszichológus C. G. Jung szerint a kollektív tudatalatti kivetülései egy új mítoszban. ● (→fantasztikus irodalom)
Irodalom:
A. Michel: The Truth About Flying Saucers (1957); C. G. Jung: Ein moderner Mythos. Von Dingen, die am Himmel gesehen werden (1958); P. Misraki: Les extraterrestres (1962); C. E. Lorenzen: Flying Saucers. The Startling Evidence of the Invasion from Outer Space — The Great Flying Saucer Hoax (1962); J. Vallee: Anatomy of a Phenomenon (1965); T. M. Olsen: The Reference for Outstanding UFO Sighting Reports (1965); J. David: The Flying Saucer Reader (1967); A. Bray: Science, the Public, and the UFO: A Philosophical Study (1967); I. T. Sanderson: Uninvited Visitors (1967); J. and C. Lorenzen: UFOs Over the Americas (1968); Ch. Bowen: The Humanoids. A Survey of World-Wide Reports of Landings of Unconcentional Aerial Objects and Their Alleged Occupants (1969); L. E. Catoe: UFOs and Related Subjects: An Annotated Bibliography (1969); Gáll A.: Vendégek a világűrből? (1972).
