Peuckert, Will-Erich
VIL10 487-489 | Kászonyi Ágotával közösen | részcímszó(Töppendorf, Szilézia 1895. máj. 11.—Darmstadt, NSZK, 1969. okt. 25.): németfolklorista és művelődéstörténész. 1928-tól a breslaui (ma Wroclaw, Lengyelország) sziléziai egyetemen a néprajz docense. Szocialista múltja miatt 1933 után a nácik mint „politikailag alkalmatlan”-tól, megvonják előadási lehetőségeit, 1935-ben felmentik állásából, koncentrációs táborral fenyegetik. Megkísérli ekkor is folytatni a szaktudományos néprajzi kutatást, a Deutshes Volkstum in Märchen und Sage, Schwank und Rätsel (‘A német népiség a mesében és mondában, tréfában és találós kérdésben’, tan., 1938) tudományosan is maradandó mű. A világháború után rögtön a göttingeni egyetemre nevezik ki a néprajz és művelődéstörténet professzoraként, ahonnan 1960-ban megy nyugdíjba. Megkísérli, hogy szembesítse kollégáit és magát a nemzetiszocialista korszak német szellemi életével, főként néprajztudományával: Wiedergeburt. Gespräche in Hörsälen und unterwegs (‘Újjászületés. Beszélgetések előadótermekben és útközben’, tan., 1949.), Der deutsche Weg im Denken des Volkes (‘A német út a nép felfogásában’, tan., 1951). Ezekben azt vallja, hogy a német nemzeti tudományokban is mindvégig megmaradt az egészséges mag, amely egyszersmind a szaktudományt képviselte. ● Igen sok területen volt kezdeményező szerepe a német társadalomtudományokban. Volkskunde des Proletariats (‘A proletariátus néprajza’, tan., I. kötet, 1931) c. könyve az első német munkásságnéprajzi monográfia, a téma újragondolását az 1950-es évek végén új tanulmányokban végezte el. A 2. világháború után ő indította el Die Nachbarn (‘A szomszédok’, folyóirat, 1948-tól) c. összehasonlító néprajzi folyóiratot, a német kutatás nemzetközi voltának bizonyítására. Otto Lauferrel együtt kézikönyvet adott ki az újabb néprajzi kutatásokról és kritikájukról Volkskunde. Quellen und Forschungen seit 1930 (‘Néprajz. Forrásművek és tanulmányok 1930 óta’, tan., 1951). Kezdeményezte a népkönyvek, különösen a mágikus tárgyúak korszerű kutatását. Áttekintést írt a házassági formák rendszeréről és változásairól is Ehe (‘Házasság’, tan., 1955) c. ● Legfontosabb munkái két területre összpontosulnak. Már ifjúkorában foglalkozott szülőföldje, Szilézia soknemzetiségű mondavilágával, majd a mondák összehasonlító vizsgálata élete végéig foglalkoztatta. Az ő szerkesztésében indult meg a Handwörterbuch der Sage (‘A monda lexikona’, 3 füzet, 1961—1963), ebből azonban csak az „A” betű jelent meg (→mese- és mondalexikon). Szintén az ő szerkesztésében indult meg két párhuzamos, egymással is összefüggő szövegkiadvány-sorozat Deutsche Sagen (‘Német mondák’) és Europäische Sagen (‘Európai mondák’) címmel, 1961-től 1982-ig 11 kötetben. Külön teoretikus bevezetője a Sagen. Geburt und Antwort der mythischen Welt (‘Mondák. A mitikus világ születése és válasza’, tan., 1965). A 6. kötet megjelenéséig (1969) általa szerkesztett sorozatban egy-egy kötet részben területileg, részben nyelvileg körülhatárolt mondaanyagot tartalmaz, a nemzetközi mondakatalógusok főbb témaköreit követve. Eddig a következő kötetek jelentek meg: 1—2. köt.: Niederdeutschland, Mittel- und Oberdeutschland (‘Észak-német-ország, Közép- és Dél-németország’ 1961–1962); 3—4. köt.: Ostalpensagen (‘A keleti Alpok mondái’, 1963); Westalpensagen (‘A nyugati Alpok mondái’, 1965); 5. köt.: Schottische Sagen (‘Skót mondák’, 1967); 6. köt.: Nordfranzösische Sagen (‘Északfrancia mondák’, 1968); a későbbi kötetek tervét még ő készítette elő: 7. köt.: Polnische Sagen (‘Lengyel mondák’, 1979); 8. köt.: Englische und walisische Sagen (‘Angol és walesi kelta mondák’, 1976); 9. köt.: Südfranzösische Sagen (‘Délfrancia mondák’, 1974); 10. köt.: Norditalienische Sagen (‘Északolasz mondák’, 1978); 11. köt.: Rumänische Sagen und Sagen aus Rumönien (‘Román mondák és romániai mondák’, 1982). A sorozat folytatódik. Ezenkívül kiadta szülőföldje mondáit is: Schlesische Sagen (‘Sziléziai mondák’, 1966), valamint más német tájak mondáit, pl. Niedersächsische Sagen (‘Alsószász mondák’, 1—3. köt. 1964—69). ● Másik fő kutatási területe a középkor és az újkor átmeneti évszázadainak német mágiája, okkultizmusa, természetfilozófiája és művelődés-története. Ilyen áttekintése a Deutscher Volksglaube des Spätmittelalters (‘A késő középkor német néphite’, tan., 1942). Több teozófusról, misztikusról, mágusról írt életrajzot: Das Lelten Ludwig Böhmes (‘Ludwig Böhme élete’, életr., 1924), Theophrastus Paracelsus (ua., életr., 1941), Nikolaus Kopernikus (ua., életrajz, 1943); Sebastian Frank (ua., életrajz, 1943). Áttekinthető, tematikus monográfiái e kérdéskörben: Die Rosenkreutzer (‘A rózsakeresztesek’, 1928); Pansophie (‘A mindenség bölcsessége’, 1—3. köt., több kiadásban, 1936–1976); Die grosse Wende. Das apokalyptische Saeculum und Luther (‘A nagy fordulat. Luther és az apokalipszis évszázada’, 1—2. köt., két kiadásban, 1948, 1966); Geheimkulte (‘Titkos szertartások’, 1951); Ein versuch zur Geschichte der weissen und schwarzen Magie (‘A fehér és fekete mágia történetének vázlata’, 1956), Astrologie (‘Csillagjóslás’, 1960), Gabalia. Ein Versuch zur Geschichte der magia naturalis im 16. und 18. Jahrhundert (‘Gabalia. A természetes mágia 16–18. századi történetének vázlata’, 1967), Quellen und Untersuchungen zur Geschichte des Hexenglaubens im 16. und 17. Jahrhundert (‘Forrásművek és tanulmányok a boszorkányhit 16—17. sz.-i történetéhez’, 1968). Megkísérelte, hogy egymás mellé helyezze a történeti adatokat és mondákat, pl. Verborgenes Niedersachsen. Untersuchungen zur niedersächsischen Volkssage und Volksbuch (‘A rejtett Alsó-Szászország. Tanulmányok az alsószász népmonda és népkönyv kérdéséhez’, tan., 1960). Alapvető összegező tanulmányokat írt (pl. a mondáról a Studium Generale folyóiratban, több enciklopédiában az okkultizmusról, asztrológiáról, alkímiáról stb.). Számos népköltési kiadványsorozatot szerkesztett (pl. Denkmäler deutscher Volksdichtung, ‘A német népköltészet emlékei’). Színes egyéniség, aki pl. a boszorkánykenőcsök használatát magán próbálta ki, bizonyos fokig ténynek vette a természetfelettivel való találkozás lehetőségét, ugyanakkor a nácizmus ellen változatos módon fellépett, a második világháború után pedig a német néprajz lehetőségeinek újragondolásában képviselt egyéni véleményt. Több verseskötete is megjelent. ● (→alkimista irodalom, mágia, mágikus irodalom, okkultista irodalom, varázsszöveg)
Irodalom:
H. Dölker (szerk.): Festschrift für Will-Erich Peuckert (1955).
