ősvallás
KKE 555-556
a vallás előzményei, ill. legkorábbi formái az →őstársadalom keretében. A vallástörténet, régészet, etnológia, pszichológia és sok más tudomány foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen társadalomtörténeti korszaktól kezdve számolhatunk a →vallás meglétével. A különböző vallási rendszerek képviselői szerint az ~ minden emberi társadalom kezdetén megtalálható. Különösen az →etnológia ún. bécsi iskolája (más néven „kultúrkörelmélet”) hangsúlyozta, hogy az ún. „ősmonotheizmus” csökevényei minden nép körében, előzményei pedig akár az állatvilágban is megtalálhatók. Különös módon a teológusok irányította iskola ennek ellenére a monotheista ~ meglétét az őskinyilatkoztatással magyarázta. • Ami a rítusokat, különösen a temetkezési rítusokat illeti, igen régóta és széles körben ismertek olyan leletek, amelyek különös szokásokkal, ezek meg sajátos hiedelmekkel magyarázhatók (halottak befestése, megkötözése, meggyilkoltak eltemetése, jelvények, egyáltalán a temetés és a temetők megléte). Az →ősművészet ránk maradt alkotásai (illetve amit ennek szokás tekinteni), rajzok, karcolások, festmények, többé-kevésbé alakított plasztikai formák ilyen háttérrel is értelmezhetők, mivel eddig nem sikerült csupán gyakorlati okokkal indokolni a meglétüket. Kérdés viszont az, mennyiben értelmezhető mindez egy korai vallás, vagy csak hiedelmek, rítusok, mágia vagy éppen a későbbi tudományos és filozófiai gondolkodás első megnyilvánulásaként. Ha – amint a marxista valláskutatás némely ágazata feltételezi – a társadalmak korai szakaszán ismert egy vallás előtti korszak, ennek megnevezése és jellemzése további kutatási probléma. • A primitív vallások kutatói rendszerint rámutattak arra az igen bonyolult szellemi háttérre (a mítoszok rendszerétől a társadalomszervezet és a rítusok összefüggéséig), amely az egyszerűnek tekintett népek körében is megfigyelhető. Ezért is a szokásosnál összetettebbnek tekinthetjük az ~ tényeit. Noha ezek társadalomtipológiai jellemzése azonos lehet, igen sok helyi eltérést kell feltételeznünk, és minden tradicionalizmus ellenére is számolnunk kell azzal, hogy a szabályozatlan hagyomány következtében időről időre e jelenségek módosulnak is. A szó szoros értelmében vett kultuszhelyek vagy a vallás céljaira specializálódott társadalmi szerepek (pap, varázsló stb.) azonban nem mutathatók ki. • Régóta vizsgálták, hogy a praktikus és elméleti ismeretek (pl. időjárás-ismeret, számolás, a zene kezdetei, a megnevezés szokásai, a nemzetségek és egyéb társadalmi egységek összekapcsolásának gyakorlata stb.) mennyiben függnek össze az ~ meglétével. Ma úgy látjuk, hogy a praktikus, teoretikus, társadalomszervező és religiózus vonások egymás mellett találhatók, kölcsönösen befolyásolják egymást. Néhány közkeletű fogalom (pl. totemizmus, tabu, ám akár a mítosz és a rítus is) azonban inkább a mi leírásaink tudományos fogalomkészletéhez, mint az ~ jelenségeinek objektív tényei közé sorolható. Az ~ előzményeiről ma szinte semmit sem tudunk, az újabban rendkívül megélénkült összehasonlító biológiai és etológiai kutatások ellenére sem. • Minthogy az ~ kutatása nemcsak a vallás, hanem az ateizmus, a tudományos gondolkodás, az erkölcs és a szokások keletkezésével is foglalkozik, természetes, hogy igazán sokféle tudományos irányzat található e területen. Az összehasonlító vallástudomány és a vallástörténet érdeklődése a 19. sz.-ban fordult az ~ felé. A különböző pszichológiai iskolák közül előbb az ún. néplélektan, majd a különböző mélylélektani irányzatok, később a fejlődéslélektan képviselői vizsgálták az ~ kérdéseit. A szociológiai irányzatok közül már a francia szociológia klasszikusai (E. Durkheim, M. Mauss és mások) felismerték e téma fontosságát, eredményeiket az etnológia szinte minden kutatója felhasználta. A két világháború között bontakozott ki a vallásfenomenológiai megközelítés, amely főként a rítusok és mítoszok kutatását segítette elő. Ugyanekkor a társadalmi ihletettségű marxista kutatás kifejezetten ateista és polémikus jellegű volt. Az utóbbi évtizedekben objektívebb, a vallás történetiségét pontosabban értelmező vélemények terjedtek el. Az etnológiából indult ki a strukturalista módszer, amelyet később a szimbolikus antropológia megközelítésmódja váltott fel. • A magyarországi kutatások körében a fontos művek és irányzatok kölcsönzöttek. Önálló magyar elgondolások nem formálódtak meg. Lukács György és tanítványai a társadalmi tudat egészének genezisét vizsgálva foglalkoztak e témakörrel, mások vallástudományi részletkérdések, vallástörténeti megközelítések példáit nyújtják. Ismert a fenomenológiai és szociológiai szemlélet is (→vallástudomány).
Irodalom:
Encyclopaedia of Religion and Ethics (1908–1926); A. Lang: The Making of Religion (1909); L. Lévy-Bruhl: Les fonctions mentales dans les sociétés inférieures (1910); W. Schmidt–W. Koppers: Der Ursprung der Gottesidee, I–XII. (1912–1955); L. Lévy-Bruhl: La mentalité primitive (1922); K. Th. Preuss: Die geistige Kultur der Naturvölker (1923); H. Gunkel–L. Zscharnack: Die Religion in Geschichte und Gegenwart (19271932); L. Lévy-Bruhl: L’âme primitive (1927); G. van der Leeuw: La structure de la mentalité primitive (1928); A. Bertholet: Wörterbuch der Religionen (1952); J. Maringer: Vorgeschichtliche Religion (1956); Die Religion in Geschichte und Gegenwart (1957); V. F. Zibkovec: Doreligioznaja epoha (1959); Trencsényi-Waldapfel I.: Vallástörténeti tanulmányok (1960); A. Donini: Korok, vallások, istenek (1961); P. Schebesta: Ursprung der Religion (1961); A. D. Szuhov: Szocialnije i gnoszeologicseszkije kornyi religii (1961); E. O. James: Prehistoric Religion (1962); F. Gölz: Der primitive Mensch und seine Religion (1963); M. Eliade: Traité d’histoire des religions (1964); Sz. A. Tokarjev: Rannie formi religii (1964); J. G. Frazer: Az aranyág (1965); Sz. A. Tokarjev: Vallás és történelem (1966); J. Levada: A vallás társadalmi természete (1969); Pais L.: Bevezetés a vallástörténetbe és a valláskritikába (1973); Murányi M.: Vallás és illúziók (1974); Z. J. Czarnecki: A marxista valláselmélet genezise (19751; É. Durkheim: A társadalmi tények magyarázatához (1978); W. G. Sumner: Népszokások (1978); Láng J.: A mitológia kezdetei (1979); Mifi narodov mira, I–II. (1980–1982) Magyarul: Mitológiai enciklopédia I–III. (1988); Hahn I.: Hitvilág és történelem (1982).
