természeti hasonlat
VIL15 344-345az irodalom, különösen a lírai költészet gyakran veszi költői hasonlatainak tárgyát a természetből. Egy-egy költői korszakon, műfajon, hagyományon belül ezek zöme állandó, vagy legalább témakörében meghatározott. Általában több száz ilyen →hasonlat ismert, ezek háromötöde a növények, a maradék zöme egyes kiválasztott állatok, igen csekély hányada némely élettelen természeti jelenség (vihar, szikla, csillag, hó stb.) tulajdonságait ruházza át. A legkorábbi formákban az animizmus vallástörténeti jelensége is felismerhető, vagyis a természetet élőnek tételezik fel. Igen jelentős az allegorikus hagyomány (→allegória) szerepe; ez nemcsak a költészetben, hanem általában a művészetben, sőt a tudományban is kifejeződik. Fontos a szerepe az →állatirodalom sztereotip figuráinak kialakulásában, az →embléma keretében. Az európai irodalom egészét döntő módon befolyásolja a görög forrásokra építő korai keresztény →Physiologus. Feltűnő, hogy a →növénymese és néhány rokon műfaj alkotásait kivéve milyen kevés a nem állatokra vonatkozó önálló alkotás, noha az egyes szereplők vagy tulajdonságok bemutatásánál ez a forrás (jellemzően erre épít pl. a →természeti kezdőkép). ● (→hasonlat)
