eszkimó és aleut irodalom formák
VIL2 1242-1243az eszkimó nyelvek két fő csoportot alkotnak: a keleti (jupik) és a nyugati (inupik) nyelveket. Az utóbbiakhoz tartoznak Délnyugat-Alaszka és Szibéria eszkimó csoportjai. Az egyes csoportokon belül némi nehézséggel megértik egymást a különböző eszkimó nyelveket beszélők, de a két csoport egymást nem érti meg: legalább 2000 éve elkülönültek egymástól. Az aleut nyelvek külön nyelvcsaládot alkotnak, amely 3–4 ezer éve vált el az eszkimó nyelvcsalád nyelveitől. Mindkét nyelvcsalád végső soron Északkelet-Ázsiából származik, jellemzi az inkorporáció és a poliszintetizmus. ● Folklórjuk területenként különbözik. Prózaiak a mítoszok (köztük a legismertebbek a tengeristennőről szóló →eredet-mítoszok, ezek a keleti eszkimó csoportok-nál Sedna istennő alakja köré fonódnak), a sámánokhoz (eszkimó nyelven angakok) vagy a sámánok segítőlelkeihez (tonralik) kapcsolódó történetek (→samanisztikus irodalom), amelyek, főként a grönlandi eszkimók körében, szabadabb szövésű, nemzetközileg is elterjedt mesékké is változhatnak (Kiviok utazásai, a hattyúleányok meséje stb.). A szertartások közül a leggazdagabbak Alaszkában a különböző vadászceremóniák (→vadásztörzsek irodalma), ezek közül legnevezetesebb a fókák újraszületését biztosítani szándékozó decemberi hólyagünnep. Az aleutok hasonló bálnaünnepeket tartanak, amely rokon jellegű a szibériai medveünneppel. Ez utóbbi rítusok egyeznek néhány közeli indián törzs (például a nutkák) hasonló ünnepeivel. Az eszkimók keletibb csoportjai körében a karibuszarvast jelenítik meg mítoszok és rítusok. ● Az eszkimó dalok igen különbözőek. Rögtönzöttek a sámánénekek és a különösen népszerű gúnydalok. Főként a grönlandi és labradori eszkimók között volt általános a gúnydalpárbaj szokása. A legtöbbször asszonyokon összeveszett vetélytársak körbe álltak és epés →röpdalokat énekeltek egymásnak. Az maradt vesztes, aki nem tudott kellő éllel válaszolni. A szokás egyébként az arktikus területeken széles körben ismert, halvány visszfénye a →Kalevala dalpárbajában is megtalálható. A voltaképpeni tánc-dalok, líraibb dalok a legfejlettebbek a kanadai réz-eszkimók körében. Itt megkülönböztetik egymástól a szabályozatlan aton formát és a szabályozott pisik műfaját. Az utóbbi több alfajra oszlik, aszerint, hogy a szabályozatlan metrikájú előkészítő rész és a szabályos, szótagszámláló, a strofikushoz közeledő zöm milyen módon kapcsolódik egymáshoz. ● A protestáns fordításirodalom révén szótagszámláló zsoltárversek is elterjednek. A dallam nélküli költészet egészen új kezdemény, inkább kísérlet. A próza-műfajok közül félig irodalmivá vált az →élménytörténet, valamint a némileg filozofálóvá tett életbölcsességek. K. Rasmussen eszkimó-tanulmányaiban némileg szépítő fordításokkal, egyéni csoportosításával megkísérelte, hogy az eszkimó folklórt művészibb, eszmedúsabb formában tüntesse fel. Ilyen szempontból az ember és természet kapcsolatáról közölt adatai a legérdekesebbek. Ma azonban az eszkimó folklórt éppen régiességéért becsüljük, benne látjuk az egyik legmostohább természeti körülmények közé került nép gazdag, olykor ironikus és hisztérikus, többnyire mégis nyugodt, sőt bölcs és humorteli költészetét.
Irodalom:
H. Rink: Eskimoiske eventyr og sagn (1866—1871); H. H. Roberts—D. Jenness: Eskimo Songs (1925), K. Rasmussen: Intellectual Culture of Iglulik ... Caribou . . . Netsilik... Copper Eskimos (1929—1930); M. Lantis: Alaskan Eskimo Ceremonialism (1947); J. Sz. Rubcova: Matyeriali po jaziku i folkloru eszkimoszov (1954); Á. Hultkrantz Die Religion der amerikanischen Arktis Die Religionen Nordeurasiens und der amerikanischen Arktis, 1962); I. Kleivan. The Swan Maiden Myth among the Eskimo (1962).
