solomonarul
VIL13 336[szolomonarul) <román ‘salamonos, salamoni’>: a román hiedelemmondákban a magyar és délszláv garabonciás diák és a táltos megfelelője. Az elnevezés valószínűleg a →Salamon pecsétje c. közép-európai varázskönyvvel van összefüggésben, és bonyolult kelet-közép-európai művelődéstörténeti kapcsolatok eredménye. Feltehető, hogy az „ellen-solomonarul” alakjával összekapcsolva aboszorkánytörténetek vagy akár az eretnekek elleni ideológiai harc nyomai is megtalálhatók benne. ● (→varázskönyv, táltostörténet).
Irodalom:
M. Gaster: Scholomonar (1883); I.–A. Candrea: Preminte Solomon (Cercetári folclorice. I., 1947); S. Ispas: Narratives About King Solomon in the Romanian Folklore (1974); I. Talon: Solomonarul (Anuar de Lingvisticá si Istorie Literará, 25, 1976); Klaniczay G.: Benandamte – kresnik –zduhac — táltos (Ethn., 94, 1983).
