formula
VIL3 272-273(latin ’kis forma’>: állandósult beszédfordulat, szókapcsolat, kifejezés(mód), szöveg(ezés). Kialakulásakor egyéni lelemény, később a közösség — találónak tekintve — átveszi, s meghatározott esetekben változtatás nélkül használja. A népköltészet-elméletek szerint a formula a folklór alkotások legkisebb formai egysége. Helyük szerint megkülönböztetjük a kezdő, záró, epizódok közti átvezető formulákat, de általában a művek szinte bármely helyén megjelenhetnek. Az epika kezdeti fokainak kutatói (pl. M. Parry, A. Lord →harvardi epikakutató iskola) szerint a formulák használata az ún. szóbeli formulaszerű költészet (→oral formulaic poetry), általában pedig az irodalom létrejöttének korszakára jellemző, és főként a verses epikában nyilvánul meg. Újabb kutatások szerint a formulák megjelenési köre sokkal szélesebb: ismerjük lírai és drámai alkalmazásukat, folklór és irodalmi példáikat, európai és bármely más kontinensről származó megvalósulásukat. Anépköltészet legkülönbözőbb műfajaiban igen gyakori. A proverbiumokban szerkezeti elem, a ráolvasásokban és varázsszövegekben mágikus jelentőségű, a líra közhelystrófáiban több műfaj között közvetít, a formulamese esetében műfajképző. Van rögzített és rögtönzött formula (→röpdal), szóbeli és írásbeli jellegű. Egész sor félnépi, népies és alkalmazott műfaj él vele (köszöntés, kikiáltás, reklám. eskü, átok, jelszó, ima, áldás, üdvözlet, felirat, sírfelirat stb.).
Irodalom:
M. Jousse: Études de psychologie linguistique (1925): M. Parry: Studies in the Epic Technique of Oral Verse-Making (Harvard Studies in Classical Philology, 1930); R. Petsch: c-Spruchdichtung des Volkes (1938); M. Hain: Sprichwort und Volkssprache (1951); A. B. Lord: The Singer of Tales 1960); I. Hampp: Beschwörung Segen — Gebet (1961); P. G. Bogatyrev: Ausrufe von Austrägern und wandernden Handwerkern als Reklamezeichen (Feschrift Wolfgang Steinitz, 1965); A. B. Rooth: Folklig diktning (1965); H. Bausinger: Formen der „Volkspoesie” (1968); I. Butt: Studien zu Wesen und Form des Grusses (1968); Je. M. Meletyinszkij: „Edda” i rannie formi eposza (1968); E. Miner: A költői formulák összehasonlító vizsgálatához (Ethn, 1968); Voigt V.: A folklór alkotások elemzése (1972); N. Rosianu: Tragyicionnüje formulü szkazki (1974); A szájhagyományozás törvényszerűségei (1974).
