Vissza a főlapra

Jelmagyarázat:


EKL: Esztétikai kislexikon
KKE: Kulturális kisenciklopédia
VIL: Világirodalmi lexikon

avatási rítusok költészete

VIL1 581-582

az átmeneti rítusok költészetének alfaja, a rítusköltészet egyik leggazdagabb fajtája. A gyermek­ből ifjúvá érő legények és leányok ava­tása a primitív népek körében nagy jelen­tőségű ünnep. Előtte didaktikus műfajok­kal és hagyományos mítoszokkal ok­tatják a jelölteket, akik az ünnep alkal­mával rendszerint csoportos táncot, ala­koskodást adnak elő, közben rítuséneket mondanak. Az avatási rítusok költé­szetének e közvetlen megnyilatkozásain túl több kutató a beavatásból eredez­teti igen sok mítosz, jó néhány mese, sok rejtvény, néhány hősepikai epizód és motívum, több mesei szüzsé jellemvonásait. Olykor egészen elhomályo­sult értelmű motívumok lennének e magyarázat szerint hajdani avatási rítus-szövegek maradványai, vagy a rítusok átértelmezett leírása (ügyességpróba, a mesék sűrű erdőn áthatoló, tiltott szo­bába bejutó ifjú hősei, a hőst elnyelő szörnyeteg stb.). Az avatás közvetlen szokásainak leggyakrabban már majdnem érthetetlen töredékei megmaradtak napjaink cselekedeteiben is (→survival). Műfajilag a görög drámát, és általában a →varázsmesét eredeztetik az avatási rítusokból, de voltaképpen alig van olyan régi műfaj, amelyet ne hozott volna kapcsolatba valamilyen módon az eddigi kutatás az avatással. Az is kétségte­len, hogy a klasszikus misztériumok, majd ezek keresztény átértelmezései szintén az avatásból erednek. A ma­gyar folklórban az avatási rítusok köz­vetlen leszármazottjait eddig nem ismer­ték fel, közvetett nyomai a táltosra vonatkozó hiedelemtörténetekben azon­ban megtalálhatók. ●(→átmeneti rítu­sok költészete)

Irodalom:

P. Saintyves: Les Contes de Perrault et les récits paral­leles, leurs origines: coutumes primitives et liturgies populaires (1923); F. Speiser: Die eleusinischen Mysterien als primitive Initiation (Zeitschrift für Ethnologie, 1928); A. Jenen: Beschneidung und Reifezeremonien bei Naturvölkern (1933); V. J. Propp. Isztoricseszkije kornyi volsebnoj szkazki (1946); G. Thomson: Aischylos és Athén. — A dráma társadalmi eredetének vizsgálata (1958); J. Leipoldt: Von den Mysterien zur Kirche (1961); Sz. A. Tokarev: Rannyije forrni religii i ih razvityije (1964); Németh I.: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája. — A felnőttéavatás rítusai a Kisalföldön (Arrabona, 1966).