travesztia
VIL15 794 | Szerdahelyi Istvánnal közösen<olasz travestire `átöltöztetni' szóból>: az irodalmi műveket vagy más közismert →szüzséket célba vevő karikatúra, szatíra egyik változata, amely a gúny tárgyává tett eredeti témát torzított formában, alantas hősökkel, rossz stílussal, verseléssel stb. adja elő, s a tartalom és forma rikító disszonanciájával nevetséges hatást kelt. Rokon műfaja a →paródia, de abban a téma változik kisszerűvé, torzzá, s a forma marad változatlan. ● Kezdetei az ókori →mítosztravesztiához vezethetők vissza, s népszerűsége azóta folyamatos; a 17. sz.-i francia irodalomban →burleszk néven virágzott. Nevezetesek P. Scarron Ver J. N. Nestroy Hebbel- és Wagner-, Ch. Morgenstern Horatius-travesztiái. A magyar irodalomban Csokonai Vitéz M. Békaegérharc c. komikus eposza mellett Seress I. Hári János Iliásza (1885) és Hári János Odisszeája (1886) c. travesztiáit tartják számon. Újabban a →posztmodernizmus egyik kedvelt eszköze (pl. Th. Pynchon műveiben). ● Ritkábban a képzőművészeti és zenei alkotások is travesztia jellegűek (amikor korábbi műveket karikaturisztikus elrajzoltsággal vagy az intonációk eredeti jelentéstartalmának elidegenítésével idéznek fel). ● A folklórban, mivel viszonylag nagyfokú tartalmi és formai tudatosságot tételez fel, a paródiánál ritkább. Ismert viszont a trágár jellegű travesztia, s a →gyermekfolklór több terméke is tekinthető travesztiának. A farsangi szokások és általában az előadásszerű szerepcserével járó folklór műfajok keretében szokásszerű travesztia figyelhető meg. ● (→karikatúra, szatíra)
Irodalom:
A. Bourset (szerk.): Das Buch der Parodien und Travestien (1920); A. Jolles: Die literarischen Travestien (Blätter für deutsche Philologie, 1923); Turóczi Trostler J.: Fenékkel felfordult világ (1942); W. Hempel: Parodie, Travestie und Pastiche (Germanisch romanische Monatsschrift, 1965).
