Vissza a főlapra

Jelmagyarázat:


EKL: Esztétikai kislexikon
KKE: Kulturális kisenciklopédia
VIL: Világirodalmi lexikon

paraszti önéletrajz

VIL10 185

parasztönéletrajz: a parasztirodalom jelensége, a parasztkrónika alműfaja; a hagyományos szóbeli, közössé­gi jellegű paraszti kultúrát felváltó népi írásbeliség sajátos, az egyéni sorsot, gondo­latokat magasabb szinten kifejező alkotá­sa. A parasztíró a maga életét beszéli el, vagy egy családi krónikát folytat, melyben kitér termelőtevékenységére, ennek körül­ményeire, a szokásokra és a környezet életére is. E tekintetben igen fontos műve­lődéstörténeti forrásanyag. ● Szerkezeti­leg és tartalmilag az irodalmi önéletrajz, önvallomás műfaji törvényeihez igazodik, nyelve és stílusa pedig az élő beszédhez áll a legközelebb. Különösen a →népi irodalom fellendülésének szakaszaiban irodalmi am­bíciók fűtik a szerzőket, az így készült munkákat kiadásra eljuttatják különböző intézményekhez, néha maguk az alkotók kísérlik meg a megjelentetést. ● Legújab­ban az új művészi formák (folytatásos regény, filmregény, sőt film, televíziós játé­kok sorozatai stb.) is befolyásolják az al­kotásmódot. Gyakran (főként, amikor még maguknak készítik az alkotók a szövegeket) valódi gazdasági számadások, recep­tek, illusztrációk, leltárak is szerepelnek az egyes részekben, az „irodalmiasodás” eze­ket azonban eltünteti. Nyelvezetére a talá­ló kifejezések, pontos leírások a jellemzők, feltűnik azonban – főként ideológiai jelle­gű részekben a nyakatekert bölcselkedés is főként az alkotóktól távoli témák érinté­sekor. ● Újabban átmeneti formáit is kutatják (amerikai farmerek, parasztból lett munkások, újságok levelezői stb.). A folklorisztikában pedig az életrajzi módszer mintegy önállósodva más műfajok vizsgá­latát is befolyásolta.

Irodalom:

H. Becker: Voreltern- und Arbeitsgeschichten (1957); Hoppál M.–Küllős I.: Parasztéletrajzok paraszti írásbeliség (Ethn., 1972); J. Mi­chálek: Spomienkové rozprávanie s histo­rickou tematikou (1971); Hoppál M.–Kül­lős I. Manga J.: „Emlékül. hagyom...” (1974); L. Niethammer: Lebenserfahrung und kollektives Gedächtnis (1980); F. Mau­rer: Lebensgeschichte und Identität (1981); Küllő I.: Az életrajzi módszer (1982); P. Assion: Acht Jahre irn Wilden Westen (1983); A. C. Bimmer (stb.): Alltagsleben im Krieg (1985); B. J. Warneken: Populäre Autobiographik (1985).