survival
VIL13 784[szörvájvel] <angol ‘továbbélés’>: az etnológia, folklorisztika és a művelődéstörténet fogalma; eredeti értelmét vesztett, elhalványult kulturális elem, továbbélő csökevény. Ilyen például a modern költők műveiben a múzsákhoz fordulás, a lant emlegetése, a versek énekkel azonosítása, drámákban a kórus vagy a →deus ex machina felhasználása. Sok irodalmi mű motívumkincsében találunk ilyen példákat: a matriarchátus nyomait, ókori istenek tiszteletét, a vértestvérség vagy elhomályosult társadalmi intézmények említését. Maguk a műfajok (pl. a sírversként szereplő →disztichon) és előadási alkalmaik (→rítusköltészet) is lehetnek ilyen jellegűek. Számos irodalomban a nyelvi forma rendkívül archaikus, vagy akár már nem is beszélt nyelv (szanszkrit, héber, egyházi szláv stb.). A →hagyományozás során az egyes elemek elszakadhatnak egymástól, összefüggésük, jelentésük, eredeti szerepük szűnik meg. Ellentéte a revival, egy elem újjáélesztése, ismét visszaállítása (pl. a színhelyre utaló feliratok Brecht színműveiben). Ám itt sem beszélhetünk a hagyomány folytonosságáról, hiszen az így újból alkalmazott elem megelőzőleg már huzamos ideig használatlan volt. ● (→hagyomány, újítás).
Irodalom:
E. B. Tylor: Primitive Culture (1871); M. T. Hodgen: The Doctrine of Survivals (1926); Marót K.: Survival és Revival (Ethn, 1945).
