paragrafus
VIL10 143-144(görög para ‘mellé’ + graphein ‘írni’>; eredetileg irodalmi szövegekben a kézirat oldalára tett jel, amely a különböző szereplők által elmondott szövegrészeket különböztette meg. Főként az alexandriai korszak görög filológusai alkalmazták; így tettek különbséget az egyvégtében írt drámaszövegekben az egyes szereplők szavai közt. Színpadi kéziratokban ennek folytatásaként ma is gyakran csak az első előforduláskor tüntetik fel a szereplő teljes nevét, később csak a kezdőbetűt jelölik. Már a római törvényhozásban szokássá vált, hogy a törvények egyes részeit, cikkelyeit oldalra tett § jellel különböztették meg. Ma világszerte ez a gyakorlat törvények, rendeletek szövegében. ● A nyelvészeti és irodalomtudományi →szövegelmélet legújabban általános fogalomként használja a mondatnál nagyobb, rendszerint azonos körülmények (hely, idő, cselekmény, szereplő) közötti tényállást közlő szövegrészlet megnevezésére. Mivel a mondatok egymásutánja nyelvi, stilisztikai eszközökkel válik paragrafussá, és az ilyen formák a cselekmény folyamatosságához, a szövegszervezéshez s az emlékezéshez, befogadáshoz is nélkülözhetetlenek, e téren újabban igen sokirányú kutatás indult meg. A →tartalomelemzés (főként számítógépes módszerei) számára szinte nélkülözhetetlen rendező fogalom. Rokon kategória az inkább tipográfiai és irodalmi bekezdés. ● (→kontextus, beszédhelyzet, Parafrasztikus elemzés)
Irodalom:
R. C. Schank: Understanding Paragraphs (1974); Általános Nyelvészeti Tanulmányok (1976).
