Vissza a főlapra

Jelmagyarázat:


EKL: Esztétikai kislexikon
KKE: Kulturális kisenciklopédia
VIL: Világirodalmi lexikon

újstílusú népdal

VIL16 80-81

az európai népdalok fej­lődésének időben hozzánk legközelebb álló rétege. Ezek az énekek mind szövegeiket, mind dallamaikat tekintve jelentősen kü­lönböznek a korábbi időszakok dalaitól. Az újabb réteget („stílust”) a strófikus forma és az ehhez illeszkedő dallam jellemzi, amely már nem a →szokásköltészet kereteibe illeszkedik, hanem legfeljebb a →tánc és a szórakozás formáit követi. Témaköre leg­többször a szerelem, illetve valamilyen élethelyzet élményvilága (az utóbbiak közé tartoznak pl. a hadsereghez kapcsolódó →katonadalok és a tágan értelmezett →munkásdalok). Az új stílusú népdaloktól nehéz elválasztani a hasonló tartalmi és formai változásokat tükröző újabb népbal­ladákat (→ballada). ● Kialakulásának időpontja a különböző irodalmakban (és az eltérő irodalomtörténeti iskolák felfogásá­ban) más és más. Itáliában és Franciao.-ban már a 14–15. sz.-ban kimutatják, a német nyelvterületen a 16. sz.-tól eredezte­tik. A keleti szlávoknál és a Balkánon a lírainak nevezhető alkotások általában ide sorolhatók (→líra, személyes líra). ● A ma­gyar „új stílust” zenetörténészeink hol a 16., hol a 19. sz. végétől eredeztetik. Szövegfolkloristáink a →kéziratos költészet ada­tainak figyelembevételével e népdalstílus kialakulását a 17. sz. elején kezdődő és a 19. sz. közepéig tartó folyamatnak tekintik. Tánctörténészeink már a 17. sz.-ban szá­molnak olyan párostáncokkal, amelyek e folyamat kezdetétől elválaszthatatlanok. Úgy látjuk, hogy a fejlődés szervesen összefonódott a szlovák és az erdélyi román népdalok átalakulásával, és a horvát népdalkincsben is megfigyelhetők hasonló jelensé­gek. ● A 18. sz. legvégétől a szépirodalmi →folklorizmus az új stílusú népdalt használ­ta fel a népies →műdalok, „magyarnóták”, társasági dalok (→társasági költészet) szá­mos változatában. E folyamat a francia →chanson vagy a német →Lied esetében már jóval korábban lezajlott, s a régi stílust a 19. sz.-tól gyakorlatilag csak az elmara­dott fejlődésű területeken (pl. a más konti­nensekre bevándorlók körében) lehet megtalálni. A színjátékok is az új stílusú népdalt vették át (→népszínmű), s ennek ha­gyománya folytatódott később a filmben és más tömegkommunikációs formákban is. ● (→népdal)

Irodalom:

Voigt V.: A népköl­tészet változása a XIX. században (Ethn, 1977, 1.).