Interpretatio Romana
VIL5 90[interpretáció romána] (latin ’római értelmezés’>; interpretatio Latina: a római mitológiában és (tágabb értelemben) művelődéstörténetben kialakult gyakorlat, amikor a korábbi →interpretatio Graeca gyakorlatához hasonlóan (bár attól kialakulásában függetlenül) a nem római mítoszokat, hiedelmeket (tágabb értelemben) társadalmi és irodalmi jelenségeket a római társadalom hasonló jelenségeinek előképeiként értelmezték. A római császárság korában a szinkrétizmus uralkodó ideológiai áramlattá tette, és különösen a kelta, germán, keleti kultúrák alkotásait magyarázták így. Ezt a gyakorlatot folytatta később az egész világra kiterjesztve a keresztény egyház (→interpretatio Christiana). ● Tágabb értelemben művészeti és műfajtörténeti értelemben is megjelent. Plutarkhosz görög és latin párhuzamos életrajzai jellemzően így magyarázhatók, és néhány műfajt (pl. az eposzt. ahol Vergilius Aeneise nem más, mint a homéroszi epika sok szállal összekötött folytatása, vagy a római elégiát) egészében is így magyarázták.
Irodalom:
Némethy G.: A római elégia (1905); Sz. Sz. Averincev: Plutarh i antyicsnaja biografija (1973).
