szerkezet
VIL14 | részcímszóafolklór alkotások sajátos tartalma sajátos formában valósul meg, és a strukturalista folklorisztika néhány esetben (pl. a mesék és mítoszok vizsgálatakor) kimutatta, hogy a szerkezet voltaképpen a tartalom és forma, valamint az etika és az esztétika egységének a hordozója. Az egyes folklór műfajokban a szerkezet különbözőképpen érvényesül, annyi azonban állandónak tekinthető, hogy az alkotásoknak van kezdete és vége, s ha közben cselekménnyel számolhatunk, ez rendszerint irányított. A többszörös cselekményszálak pedig váltakozva követik egymást. A strukturalista vizsgálat elgondolásai szerint a lineáris szerkezet a műalkotások szintagmatikus tengelyének felel meg, míg az egyes műfajokban és alkotásokban megtalálható etikai mozzanatok, értékek, gyakran a szereplők rendszere is a paradigmatikus tengely szerinti. Ilyen értelemben általánosítható Meletyinszkijnek és tanítványainak az a megállapítása, miszerint a varázsmesékben a szerkezet bináris blokkok rendszeréből áll, amelyek értékek és cselekvések egymással való kapcsolatát képviselik, és alternatív értékűek, olyan módon, hogy a mesében az utolsó blokk mindig pozitív jellegű. Valószínű, hogy hasonló összefüggések figyelhetők meg a mítoszokban, mondákban, lírai dalokban. Ezzel szemben a proverbiumok. találós kérdések szerkezete transzformációs szabályokhoz igazodik, négyes armatúra szerinti rotációkat képvisel, amelyek paradigmatikus jellegűek. Lírai dalok (sőt valószínűleg szokásdalok) esetében a valószínűségi görbét messze meghaladó tematikus eloszlási túlsúlyok képezik a szerkezet alapját, ezek paradigmatikus jellegűek, és valószínűleg a formai (strófikus, mozgási) elemek segítségével jön létre a szintagmatikus tengely. Általában véve a →párhuzam, szimmetria, ismétlés mindig megtalálható a folklór alkotások szerkezetében. ● Annak ellenére, hogy a szerkezet kutatása a különböző folklór műfajokban rendkívül fontos, e téma kutatása összehasonlító értelemben igen kezdeti. A folklór-esztétikában a szerkezet önmagában is bonyolult, külön vizsgálatot igénylő jelenség. (→még típus, motívum, modell, téma).
Irodalom:
Lükő G.: A magyar lélek formái (1942); H. Focillon: La vive (les formes (1947); A. J. Greimas: Sémantique structurale (1966); G. B. Milner: De I'armature des locutions proverbiales (L'Homme, 1969); Je. M. Meletyinszkij Sz. Ju. Nyek-Ijudov–E. Sz. Novik D. M. Szegal: Problemi sztrukturnovo opiszanyija volsebnoj szkazi (Trudi po znakovim szisztyemam, 1969); Modellálás a folklorisztikában (Ethn, 1969); Ju. M. Lotman: Sztruktura hudozseszbvennovo tyekszta (1970); B. A. Uszpenszkij: Poetyika kompozicii (1970); E. Kiingás Maranda P. Maranda: Structural Models in Folklore and Transformational Essays (1971); uők: Structural Analysis of Oral Tradition (1971); Voigt V.: A folklór alkotások elemzése (1972); Strukturális folklorisztika (1972); Voigt V.: Some Problems of Narrative Structure Universals in Folklore (AEthn, 1972).
