Schøyen Carl
VIL12 662[sőjen], Carl (Kristiansand, 1877. júl. 6.—Jeloy, 1951. márc. 5.): norvég író, költő. A 20. sz. első évtizedeiben kivirágzó észak-norvégiai helyi realizmus képviselője. Lokális témájú műveiben sokat foglalkozott az észak-norvégiai lappok életével. Jól ismerte őket, évekig élt köztük, még nomád útjaikat is végigkísérte. ● Főbb művei: Melodier (‘Dallamok’, versek, 1895); Toner og sange (‘Zene és dal’, versek 1896); Under svøben (‘Korbács alatt’, nlák, 1908); Nord i vaerene (‘Ez Észak’, próza, 1915); Tre stammers mote (‘Három nép találkozása’, próza. 1918); I Sameland, (‘A Lappföldön’, próza. 1924): Juoigem (‘Juoigosz-énekek’. versek, 1925); Fuglefjell (‘Madárszirt’, próza. 1929); Viddenes folk (‘A vadon népe’, versek. 1937).
