szöveghagyományozás
VIL14 718az egymáshoz kapcsolódó szövegek kapcsolódásának időbeli folyamata. Vizsgálata a szövegkritika egyik alapvető feladata. A hagyományozás olykor egyszerű, még bonyolult változások esetében is (pl. Shakespeare szonettjei és drámáinak szövegei esetében), máskor maga a szerző sokszor írja át szövegeit (Goethe a Faust részeit, Tolsztoj vagy Dosztojevszkij a regényeit stb.). Még bonyolultabb a hagyományozás, ha régi szövegek továbbéléséről (pl. antik auktorok a középkori vagy humanista Európában), fordításairól (pl. arab közvetítés antik szerzők műveinél), vagy ideológiailag sokféleképpen értelmezett szövegekről (p1. a Biblia latin vagy nemzeti nyelvű fordításszövegei) van szó. Gyakran a mára elveszett forrásokat, két ránk maradt szöveg közül a ma sem ismert közvetítőt is értelmeznie kell a filológiának. ● Minden írásos kultúra kidolgozta a maga szövegeinek hagyományozását, ezek az eljárások azonban sokban különböznek egymástól (változtathatatlan szent szövegek, folyton átírt dokumentumok, céltudatos hamisítványok, tehetségtelen fordítások, rossz adaptációk, az ifjúság számára szolgáló átdolgozások stb.). ● (→szövegkritika)
