ősművészet
KKE 554
a művészet későbbi formáinak előzményei az →őstársadalom keretében. Voltaképpen kétséges, milyen esztétikai ismérvek alapján nevezhetjük művészetnek e társadalomtörténeti korszak jelenségeit. A →szinkretizmus korai (első) formájának dominanciája következtében nem is célszerű önálló kutatási területként, hanem az őstársadalom teljes társadalmi tudatának megnyilvánulásaként vizsgálni e jelenségcsoportot. • Éppen ezért egyaránt tévesek azok az elgondolások, miszerint az ~ jelenségei mondjuk a pszichologizmus, az avantgarde vagy a realizmus korai megnyilvánulásai lennének. • Minthogy közvetlen mentális kifejezések, igen merészen általánosítanak, gyakran nem ábrázoló jellegűek, ismét máskor kitűnő megfigyelőkészségről és ehhez kapcsolódóan pontos kifejezésről tanúskodnak. A rítusokhoz, munkavégzéshez, neveléshez, az ősvallás jelenségeihez való közvetlen kapcsolódás sem kizárólagos, pontosabban mindegyikre következtethetünk a ránk maradt leletekből. A →primitív művészet sokban hasonló, ám ezt sem lehet teljesen azonosítani, különösen azért nem, mivel eddig több ezer primitív kultúrát ismerünk, amelyek művészete nemcsak formájában, hanem közvetlen társadalmi kapcsolataiban is meglehetősen eltér egymástól, analógiaként tehát nem lehet egyetemes módon felhasználni az ~ egészének értelmezésekor.
Irodalom:
Lukács Gy.: Az esztétikum sajátossága, I–II. (1965); Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972); Bodrogi T.: Törzsi művészet, I–II. (1981); László Gy.: Az ősember művészete (1968); A. Laming: Őskori barlangművészet Lascaux (1969).
