őskultusz
VIL9 772a kultikus irodalom olyan alkotásai, amelyekben a valódi vagy vélt ősök tetteiről, ezek eredményeiről, a rájuk vonatkozó tiszteleti szokásokról esik szó, igen jelentős helyet foglalnak el az epikus költészet kialakulásában és első szakaszában. Több eredetmonda, az epikus hős alakját középpontba állító →mítosz vagy →monda ilyen jellegű. Sajátos alfaja a totemősről szóló totemisztikus eredetmítosz. A →szokásköltészet korai alkotásai (vagy azok egyes részei) is ide sorolhatók, legtöbbször összekapcsolva az ősök kultuszát a halottak tiszteletével (→halálirodalom). ● A különböző kultúrák egymástól eltérő módon tisztelik a holtakat, de mindegyikben van e költészetnek nyoma. Különösen jelentős volt az ősökre vonatkozó kultikus irodalom szerepe a kínai, a zsidó, a római, a germán és más népek költészetében és vallásában. ● (kultikus irodalom, archaikus epika)
Irodalom:
C. Grüneisen: Der Ahnenkult und die Ur-Religion Israels (1900); W. Grube: Religion und Kultus der Chinesen (1910); J. Y. Jacobsen: Manes (1914—1916); W. F. Otto: Die Manen oder von den Urformen des Totenglaubens (1923); K. Th. Preuss: Tod und Unsterblichkeit im Glauben der Naturvölker (1930); J. T. Addison: La vie aprós la mert (1936); P. Radion: Road of Life and Death (1946); A. E. Jensen: Mythos und Kult bei Naturvölkern (1951); A. M. Zolotarev: Rodovoj sztroj i pervobitnaja mitologija (1964); Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972); Dömötör T.: A népszokások költészete (1974); A művészet ősi formái (1982); A. F. Anyiszimov: Az ősközösségi társadalom szellemi élete (1981); Bevezetés a folklorisztikába és az etnológiába (1984).
