fict
VIL3 145-146[fikt] (a latin fictio ’elképzelés’ szóból: olyan (legtöbbször prózai és epikus) népköltési alkotás, amelyhez ugyan kapcsolódhatnak hiedelmek, mindazonáltal megformáltsága művészi jellegű, nem →hiedelemtörténet. A művészi jellegű megformáltság különbözteti meg a pusztán állító jellegű megállapításoktól (→dite). C. W. von Sydow svéd folklorista, aki a terminust javasolta, különböző tartalmi—megfogalmazásbeli és funkciós különbségek alapján több alfaját különbözteti meg. I. Nem komoly megfogalmazások, elképzelt magyarázatok (pl.: „Vörös az ég alja, kenyeret süt az Isten anyja”). 2. Kalendáriumra vonatkozó megfogalmazások, az előbbihez hasonlóan szintén nem komoly jelleggel (pl.: „Sándor, József, Benedek: zsákkal hoznak meleget”). 3. Gyermeknevelő megfogalmazások, amelyben a felnőttek szintén nem hisznek (pl.: „Ha rossz leszel, elvisz a zsákos ember”). 4. Ijesztő megfogalmazások, amelyek az előbbiekhez hasonlítanak, de akár beavatatlan felnőtteket is rémíthetnek (pl.: „Éjjel nem szabad a temetőn átjárni, mivel az arra haladót a lelkek maguk közé ragadják”). 5. Okmagyarázó megfogalmazások, rendszerint az előzőekhez hasonló formában (pl.: „Az utolsónak learatott kévében ül a gabonafarkas”). 6. Tabu-jellegű megfogalmazások, amelyekben régibb hiedelemhátterük van a már nem hitt állításoknak (pl.: „A méh Isten állata, nem szabad mondani róla, hogy megdöglik, hanem csak meghal”). ● Mindezen alfajok széles körben, világszerte ismertek, és a hagyományos műfajelmélet nem tudott mit kezdeni velük, jóllehet a prózairodalom, a hiedelemmondák, a proverbiumok és más műfajok keletkezése nem írható le e kategória megvizsgálása nélkül. Területileg is különbözik az egyes fajták népszerűsége. Európában a szláv és germán anyaghoz képest a magyar jóval kisebb. ● (→fikció, causal fiction, hiedelemtörténet, proverbium, népköltészet)
Irodalom:
C. W. von Sydow: Selected Papers on Folklore (1948); Dömötör T.: Animistic Concepts and Supernatural Power in Hungarian Folk Narratives and Folk Customs (Journal of the Folklore Institute, 1967); G. L. Permjakov: Ot pogovorki do szkazki (1970).
