folklorizálódás
VIL3 232folklorizáció: az ún. „hivatásos” művészet termékeinek az eljutása a foklór alkotások közé és ott gyakori folyamat, a népköltészet számos alkotásának keletkezése így magyarázható. Nem csupán egyes alkotások, hanem ezek füzérei, olykor egész műfajok, máskor stílusbeli vagy kompozíciós sajátosságok is folklorizálódhatnak. E folyamat során az alkotás rendszerint egyszerűsödik, ritkábban tömörebbé, célszerűbbé válik, eszmei mondanivalója demokratikusabbá lesz. Gyakran kísérő jelensége a →széténeklés. A folklorizált alkotás természetesen a továbbiakban variálódik (változat). Ellentétes folyamata a folklorizmus (amikor folklór alkotásból válik „hivatásos” művészeti termék). ● Társadalomtörténetileg és területileg minden folklór művészet ismeri, köztük leggyakoribb a népköltészetben, amelynek kezdetétől fogva fontos jelensége. Legfejlettebb a 19. sz. irodalmában, ahol főként a zenével ellátott, énekelhető, rövidebb műfajok (dalok, románcok) folklorizálódhattak. Nevezetesebb példái még az antik állatmesék állatirodalom) és fabulák, La Fontaine meséi, amünchhauseniádák, a romantikus mesék, a német Lied alkotásai, Puskin, Goethe, Sevcsenko, Petőfi verseinek elterjedése. Közel áll hozzá, de nem azonosítható vele a →félnépi költészet alkotásainak és általában a →tömegkultúra jelenségeinek tovaterjedése. (→még népiesség, migráció, primitivizálódás, átvétel, munkásirodalom) ● (→irodalom és folklór, folklór, népköltészet)
Irodalom:
Terbe L.: Petőfi és a nép (1930); L. W Chapell: John Henry (1933); A. L Dümsic: Lityeratura i folklor (1935); E. Hoffmann-Krayer: Kleine Schriften zur Volkskunde (1946); St. Pigon: Zarys nowszej literatury ludowe(1946); M. Lambert—E. Marx: Englisn Popular Art (1951); J. Greenway: American Folksongs of Protest (1953); R. Unwin: The Rural Muse (1954); Ju. V. Kovaljev: An Anthology of Chartist Literature (1956); M. Daziel: Popular Fiction 100 Years Ago (1957); Ju. Danyilin: Béranger i ego pesznyi (1958); G. Cocchiara: Popolo e letteratura in Italia (1959); M. K. Azadovszkij: Sztatyi o lityerature i folklore (1960); H. Bausinger: Volkskultur in der technischen Welt (1961); J. Krzyzanowski: Paralele (1961); A. N. Nyikoljukin: Masszovaja poezija v Anglii (1961); V. Szigyelnyikov: Piszatyel i narod (1962); Je. Buskanyec: Russzkaja nyelegalnaja poezija (1963); M. Jaeger: Theorien der Mundartdichtung (1964); B. Rosenberg—D. M. White: Mass Culture. The Populat Arts in America (1964); A. M. Bihtyer: U isztokov russzkoj proletarszkoj poezii (1965); B. Nettl: Folk and Traditional Music of the Western Continents (1965); Maróthy J.: Zene és polgár, zene és proletár (1966); A. B. Lloyd: Folk Song in England (1967); Katona I. —Maróthy J.—Szatmári A.: A parasztdaltól a munkásdalig (1968); E. Klusen: Volkslied (1969); B. Benes: Svétská kramárská píseif (1970); R. Schenda: Volk ohne Buch (1970); H. Bausinger: Volkskunde (1971); P. G. Bogatürjov: Voproszü tyeorii narodnogo iszkussztva (1971); Ortutay Gy.: Hungarian Folklore (1972); Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972); Voigt V.: Napjaink néprajza (MFilSz 1972); V. Bazanov: Ot folklóra k narodnoj knyige (1973); Biernaczky Sz.: Petőfi „dalai” a nép között (FK, 1973, 3–4); Folklore tänään (1974); M. de Certeau: La culture au pluriel (1974); Katona I.: Petőfi népiessége (Petőfi költészete, 1975).
