munkásszínjátszás
VIL8 720a műkedvelő színjátszás egyik közismert megnyilvánulása. Már a középkori →céhes irodalom ismeri előzményeit, szorosabb értelemben azonban csak az ipari munkásság kialakulásával kezdődik meg, legelőször a bányászok körében. Területileg a német, cseh, majd angol, orosz irodalom keretében bukkan fel. A munkásmozgalom felfedezi mozgósító és közösségszervező jelentőségét, szinte mindenütt megalakítja a maga szakmai vagy helyi színjátszó csoportjait. Állandó színházuk ritkán van, a rögtönzött előadás gyakran szabadtéren történik. Általános az élőképszerű, kórusénekléssel vagy szavalókórussal összekapcsolt előadásmód. A bemutatott darabok egy része aktualizált átdolgozás, nehezen előadható alkotások egyszerűsített kivonata. Sok a szórakoztató elem, a népszínmű, operett, daljáték igen népszerű a munkások körében is. Néhány hivatásos író is él e formával, különösen a két világháború között az avantgarde színházi törekvések (inkább a rendezők jóvoltából) gyakran a munkások körében jutottak diadalra. Ehhez kapcsolódik (elsősorban a német, cseh és orosz színjátszásban) a díszlet, sőt a zene határozott modernizálása. Az előadások egyszerűsített változatai (pl. bábjáték formájában) a munkásgyerekek szórakoztatását is szolgálták. ● A harmadik világban az utóbbi évtizedekben gyakran államilag támogatott mozgalom (pl. Indiában, Indonéziában, bizonyos fokig Kínában is), ez esetben az írók általában ismert, ám amatőr személyek, és az előadás is rendezett körülmények között történik meg. ● A magyar színháztörténet haladó hagyományai között régóta számon tartják, kapcsolata a német és cseh munkásszínjátszással a 19. sz. óta erős.
