műfajhierarchia
VIL8 673-674 | részcímszóegy irodalomban a meglevő műfajok között fennálló rendszer, amely elsősorban a közlés és a kifejezés szabályszerűségeihez alkalmazkodik, ezen túlmenően azonban esztétikai vonásokban is megnyilvánul. ● A műfajok között mindig rendszerszerű kapcsolatok állnak fenn, ezek érvényessége hierarchikus szervezettséget mutat, ami leginkább a társadalmi-történeti műfajváltozások alkalmával figyelhető meg. Az írásbeliség elterjedése alapjaiban változtatja megnemcsak az egyes műfajokat, de azok rendszerét is: a könyvnyomtatás nemcsak egyes új műfajokat hoz létre, hanem a műfajok egymáshoz való viszonyát is módosítja. Legújabban a tömegkommunikációs eszközök (film, rádió, televízió stb.) megjelenése változtatta meg a műfajok egész sorát: az elbeszélő műfajok technikáját, az ábrázolás módját éppúgy, mint a tematikát. A tömeges érdeklődésre számot tartó műfajok (az ókorban az →epikus ének, a középkori irodalomban a →chanson de geste, az újságirodalom kezdeteiként a →hírvers és általában a →röpiratirodalom, később a →'ponyvairodalom sok műfaja) egész sorát befolyásolták a szépirodalmi műfajoknak is. ● Meghatározó jelensége a szóbeli irodalmaknak és a folklórnak, mivel itt a kommunikáció közvetlen, és az itt bekövetkező változások minden műfajra egyformán érvényesek. ● Meg kell különböztetni egymástól a műfajok puszta egymásmellettiségét a szorosabb értelemben vett hierarchiától, ez utóbbi alá- és fölérendeltségi viszonyt, ennek megfelelően a cselekmény és az ábrázolásmód fokozatosságát jelenti. A mai irodalomban például az izgalmas, cselekményes részleteket a bűnügyi irodalom és a →kalandirodalom képviseli, az oktató és nevelő funkciókat az →ifjúsági irodalom és a gyermekirodalom látja el. az érzelmekre specializálta magát több műfaj (pl. lányregény), a →történelmi regény más feladatokat vállal magára, mint az eposz. ● Mint a folklóresztétika kategóriája, a műfajhierarchia voltaképpen az egyedi műalkotástól az egyes művészetekig terjedő rendező kategóriák összessége. Mind a hagyományos esztétikai, mind a hagyományos folklorisztikai műfajelmélet kimutatta, hogy az egyedi alkotások műfajokká szerveződésének, majd az egyes műfajok művészetekké szerveződésének sajátos szabályai vannak, amelyeket a rendszerelmélet módszereivel lehet leírni. Annak megfelelően, hogy mit nevezünk műfajnak, különböző módon írható fel a műfajhierarchia. Általában azonban célszerű viszonylag kis egységeket műfajnak nevezni, és ezekből építeni fel a nagyobb rendszereket. Ennek során külön kérdés, milyen elvek alapján végezzük el a rendszerezést. Többféle leíró műfaji rendszerezés készült, különösebb elvi alapok nélkül. Ennél fejlettebb a morfológiai, a funkcionális műfaji rendszerezés, amelyet kiegészíthet egy esztétikai jellegű osztályozás. Mivel azonban a folklórban a mű-faj a legnagyobb rendszerező kategória, amelyet még saját esztétikai törvényszerűségek jellemeznek, a műfajhierarchia megrajzolásában esztétikán kívüli szempontokat is figyelembe kell venni. Célszerűnek látszik, hogy magát a rendszerezés folyamatát a kommunikációelmélet szabályai szerint végezzük el, és mintegy megkülönböztető jegyes osztályozással utaljunk az egyes műfajok adójára, vevőjére, kódolására, dekódolására és magára az üzenetre vonatkozó sajátosságokra. E módszer segítségével kapjuk meg az absztrakt műfajhierarchiát, amelyet konkrét társadalmi—történeti vizsgálattal tudunk esetenként jellemezni. ● A műfajhierarchia önmagában hierarchikusan rétegezett rendszerfogalom (ezért nem javasolható megoldás, hogy a rendszerszerűséget sokkal egysíkúbban elképzelve, csak műfajstruktúrának nevezzük e jelenséget), amely különböző céllal és módon rajzolható meg. Társadalmi—történeti vizsgálatok esetében megrajzolható egy időszak műfajhierarchiája (pl. a feudalizmus koráé, vagy a 19. sz. második feléé), esztétikailag elvégezhető bizonyos kategóriák szerinti rendezés (pl. a prózai műfajok rendszere), sőt stíluskategóriák szerinti rendezés is elképzelhető (pl. a reneszánsz, barokk műfajok rendszere). Mindezek azonban együttesen adják meg a műfajhierarchia igazi fogalmát: egy kultúrán belül a műfajok teljes rendszerét. A műfajhierarchia ilyen módon a társadalmi—történeti összehasonlító folklorisztika legnagyobb rendező kategóriája. ● E felismerés lassan, de határozottan alakult ki a folklorisztikában, és az újabb műfajelméleti vizsgálatok határozottan ebbe az irányba mutatnak. Mindazonáltal kevés az olyan kísérlet, melynek szerzője konkrét módon írta le egy–egy folklór teljes műfaj-hierarchiáját. A magyar folklór ilyen rendszerezésére csak az előmunkálatok kezdődtek meg. ● (műfaj, műnem, kommunikáció)
Irodalom:
O. Walzel: Wechselseitige Erhellung der Künste (1917); H. M. Chadwick — N. K. Chadwick: The Growth of Literature (1932—1940); H. Focillon: La vie des formes (1947); C. Sachs: The Commonwealth of Art (1955); E. M. Meletyinszkij: O genezisze i putjah differenciacii epicseszkih zsanrov (1960); Gyertyán E.: A múzsák testvérisége (1966); H. Wölfflin: Művészettörténeti alapfogalmak (1969); M. Lüthi: Volksliteratur und Hochliteratur (1970); D. Sz. Lihacsov: Poetyika drevnyerusszkoj lityeraturi (1971); Voigt V.: A műfajhierarchia és a strukturális elemzés kommunikációelméleti megközelítése (FK, 1971, 1—2.); uő: A folklór esztétikájához (1972); uő: A folklór alkotások elemzése (1972); D. Ben-Amos: Folklore Genres (1976); Folklor. Poetyicseszkaja szisztyema (1977); H. Jason: Ethnography (1977); K. Ranke: Die Welt der Einfachen Formen (1978); H. Bausinger: Formen der „Volkspoesie” (1980); L. Honko—V. Voigt: Genre, Structure and Oral Literature (1980); Az egyszerű formák (1982).
