szokásdráma
VIL14 582-583a szokásköltészet műneme. Megtaláljuk az ősköltészetben, a primitív irodalom és a folklór keretében. Szorosabb értelemben olyan drámai formájú és előadású mű, amely valamilyen →szokás fontos része. Meg lehet különböztetni a régibb, szinkretisztikusabb →rítusköltészet, valamint a főként már a →vallásos irodalom keretei között megvalósuló →szertartások költészete ide vonható jelenségeit. A különbség kiterjed az egyes alkotás szövegére (ezek csak a műfaji fejlődés végén válnak állandóvá, korábban csak a végre is hajtott cselekmény kísérő mozzanatai), az előadás helyére (a rítus nem különös módon kiépített színhelye, a mindennapi szokások köznapi életből is ismert környezete, végül a szertartások megtartására kialakított külön építmények vagy helyszín), az előadók és a közönség viszonyára (mindenki egyszerre előadó és közönség-e, szerepelnek-e megkülönböztethető funkciójú szertartás-mesterek, papok, beavatottak stb.). Még az előadás nyelve sem közömbös (archaikus nyelvi formák, szakrális vagy halott nyelvek stb.). Sok esetben fontos körülmény, hogy többször, ismételve, minden megfelelő alkalommal, vagy csupán rövidebb-hosszabb periódus leteltekor egyetlen egy-szer (jubileumszerűen) szervezik-e meg ezeket. Már igen korán ismertek (szentélyek, zarándoklatok keretében) nagy távolságra ható, „nemzetközi” jellegű ünnepek. Ezek keretében a drámai alkotások lehetnek többnyelvűek, párhuzamosan egymástól eltérőek is. ● (→rituális dráma) ● Külön kérdés a modern, mai szokásokhoz kapcsolható dráma milyensége. Bizonyos fokig minden fesztivál ilyen jellegű, ám ezek egy részében nincs drámai szöveg. (Már zenés együttesek fellépése is lehet ilyen esemény.) A sportrendezvények magukban is tartalmaznak dramatikus mozzanatokat, a bajnokságok, díjosztások pedig ilyenek, sőt előzményeik is megvannak a régi irodalmakban, mindazonáltal a mai olimpiai témájú újságcikket nem szokás az ókori olimpiai óda megfelelőjének tartani. ● Bizonyos társadalmi gyakorlat is kialakít ilyen formákat. A →pszichodráma kedvelt eszköze a nevelésnek és lelki gondozásnak. A szociológia hasonló eljárásai (kérdőív, interjú) viszont nem szoktak ugyanitt szóba kerülni. A mindennapi élettel foglalkozó irodalom azonban igen gyakran az ilyen szövegeket nagy pontossággal idézi. Ugyanezt teszik az amatőr, majd hivatásos fényképészek, filmkészítők. A →verizmus, neorealizmus, általában a provincializmus ezt a gyakorlatot általánosítja. Az élettényekre, dokumentumokra hagyatkozó irodalmi alkotások rendszerint a mű legfontosabb fordulatát ábrázolják drámai eseményként. ● Gyermekjátékok körében megtaláljuk a valódi drámák, a valódi szokások és a szokásdrámák utánzását is. Ez egyszerre paródiája, egyszerűsítése és tanulása e formáknak. ● (→szokás, szokásköltészet, dráma)
