narratív líra
VIL9 87-88az epikolírikus műfajok egyik csoportja, amelyben a lírai tartalom elbeszélő keretben fordul elő. Történetileg igen fontos jelenség, amely a hivatásos költészetben indul el, és a líra feltörekvő voltát jelzi. Az európai középkor a trubadúrok, minnesängerek, szkaldok líraivá váló költeményeit elbeszélések keretébe helyezi: Dante, Petrarca és mások lírai elbeszélés formájában csoportosítják szerelmi költeményeiket, és maguk az egyes versek is egy történet részeit adják. Ugyanez a tendencia figyelhető meg a pásztorköltészet →helyzetdalaiban, és később is a zsánerképszerű költészet számos termékében. Ettől a folyamattól mind genetikusan, mind tipologikusan elválaszthatatlan a magyar költészetben a narratív líra kialakulása, amely a humanizmus révén (valószínűleg olaszból, de feltehetően délszláv és esetleges német közvetítéssel) terjed el, majd a 16. sz.-ban válik magyar nyelvűvé, és pl. Balassi B. szerelmi ciklusai, pásztordrámája, egyéb művei kétségtelenül e folyamatot jelzik. A kéziratos költészetben a 17. sz. elején gyakori, és lassan, bár filológiailag pontosan kimutatható módon válik a népköltészet részévé. A 19. sz. elejének költészetében még népszerű; archaikus területeken (K-Erdély, csángók) vagy körülmények között (lakodalmi dalokká, párosítókká válva) továbbra is megmarad. A voltaképpeni strofikus líra uralma népköltészetünkben a narratív líra fénykora után következik be. E folyamatról ma még keveset tudunk, valószínű, hogy a narratív líra által is képviselt poétikai forradalom eredményei befolyásolták a korábbi nem strofikus költészet, valamint a →röpdalokban megtalálható strófakezdemények formáját. A narratív líra polistrofikus, de strófánként azonos dallammal, amelynek mintái 18. sz.-i zenei feljegyzések alapján megállapíthatók, a régi stílusú európai népdal előzményei. Metrikailag az izometrikus négyes strófák általánosak, a rím fokozatosan alakul ki és válik általánossá. Az egyes sorok hosszabbak a megszokott lírai dalstrófákénál, ebben a reneszánsz kori műköltészet emlékét láthatjuk. ● A nemzetközi kutatás a balladákhoz hasonló, de lírai jellegű, és a románctól is különböző műfajt is nevezi narratív dalnak, de ez nem mindenben azonos a narratív lírával, inkább helyi képződmény olyan folklórokban, ahol a szokásdalok elbeszélő elemeket is tartalmaznak. ● (líra, átmeneti műfajok, epikolirikus műfajok, strófa, kéziratos költészet)
Irodalom:
E. R. Curtius: Europäische Literatur und lateinisches Mittelalter (1948); V. Cerny: Staroceská milostná lyrika (1948); Gerézdi R.: A magyar világi líra kezdetei (1962); I. N. Goleniscsev-Kutuzov: Italjanszkoje Vozrozsgyenyije i szlavjanszkije lityeraturi XV — XVI. w. (1963); P. Dronke: Medieval Latin and the Rise of European Love-Lyric (1965—1966); P. V. Marinelli: Paswral (1970); Voigt V.: „A szerelem kertjében” (Ethn, 1969—1970—1981).
