Riehl, W. H.
VIL11 718(Biebrich. 1823. máj. 6.—München, 1897. nov. 16.): német művelődéstörténész és író. Előbb író és újságíró különböző városokban (Frankfurt, Karlsruhe, Wiesbaden, Augsburg stb.), 1854-ben az államtudományok, 1859-ben a művelődéstörténet professzora lett a müncheni egyetemen. 1885-től a bajor Nemzeti Múzeum igazgatója és a műemlékek országos felügyelője. ● Teológiai tanulmányokat végzett, majd művelődéstörténeti jellegű szépirodalmi alkotásokat publikált. Kiváló egyetemi oktató, megragadó szónok, programadó társadalomtudós. 1858-ban hirdette meg egy új tudomány, a Volkskunde (‘néptudomány’) szükségességét, amelyben a „népiség" megnyilvánulását. a „nép" (Volkstum) önmagára találását szeretné látni. Ez a néprajz egy formája. Naturgeschichte des Volkes (‘A nép természeti története’) c. három kötetben összegezte idevágó tanulmányait (1869-től). Külön tárgyalja a „föld és nép” (land und Leute), a család kérdéseit, a polgári társadalomban az átalakulás és hanyatlás jelenségeit hangsúlyozza. A pfalziakról írott könyve (1857) egy német regionális kultúrát kísérel megfogalmazni. ● Szépirodalmi alkotásai (főként novellák) 1848-tól haláláig mintegy tíz kötetben jelentek meg. Bennük a régi, idillizált vidéki élet rajza dominál, gondosan ábrázolt néprajzi és művelődéstörténeti részletekkel, erős moralizálással és az új társadalom elutasításával. ● A →néprajzi irodalomszemlélet klasszikusa, a német →népiesség megfogalmazója, tudományelméletének első kodifikálója. Nem kortársai, hanem a századforduló és a későbbi korok német néprajztudománya fedezte fel, tartotta első elmélkedőjének. A német néprajztudomány vezetői (pl. E. Hoffman-Krayer, H. Naumann, A. Bach, A. Spamer. H. Bausinger és mások) gyakran értékelték és újraértékelték munkásságát. Szépirodalmi műveit is ezek fényében ítélik ma meg. ● Kiad.: Geschichten und Novellen (1—7. köt., összkiad., 1899; új kiad.-bal], ugyancsak 1–7. köt., 1923); Die Naturgeschichte des Volkes (1869 és több későbbi kiad.).
Irodalom:
B. J. G. Schmidt: W. H. Riehl (1913); Th. Matthias: Gehalt und Kunst Riehlscher Novellistik (1925); A. Spamer: Die Volkskunde als Gegenwartswissenschaft (1932); V. von Geramb: Wilhelm Heinrich Riehl. Leben und Werk (1954); Hoffmann T.: W. H. Riehl száz éve (Ethn.. 1957); G. Voigt: Zur weltanschaulichen Entwicklung Wilhelm Heinrich Riehls (Deutsches Jahrbuch für Volkskunde 4. 1958); S. A. Peter.: Arbeit und Beruf bei W. H. Riehl (1964); I. Weber—Kellermann: Deutsche Volkskunde zwischen Germanistik und Sozialwissenschaften (1969); H. Gerndt: Kultur als Forschungsfeld (1981); H. Bausinger: Az újrarajzoltnép (1982).
