etnikus specifikum
VIL2 1275a néprajzi irodalom-szemlélet (sőt általában a néprajzi kutatások) egyik alapgondolata, amely szerint a népi kultúra bizonyos vonásait nem társadalmi–történeti, hanem „etnikus” sajátosságok határoznák meg. Pl. a →novellamese eszerint a semita népek terméke, a →csodamese viszont az indoeurópai népek találmánya lenne: a szláv antitézis, vagy a poláris kezdőformulák szláv, a párhuzamossággal összefüggő népköltészeti enjambement viszont finnugor jelenségnek lenne nevezhető. A gondolat a múlt század közepén, elsősorban a Grimm-testvérek indogermán mitológiai irányzata révén terjedt el, de ma is sok híve van. Az újabb tipológiai vizsgálatok igen sok esetben (a fentebb említett példákkal kapcsolatban is) bebizonyították, hegy a jelenségek nem köthetők csak egyes, kitüntetett etnikumokhoz, a →társadalomtörténeti iskola pedig azt igazolta, hogy a csak egyetlen népnél megtalálható jelenségek nem etnikai, hanem társadalmi–történeti tények. Még a nyelvhez leginkább kötődő formai sajátosságok fejlődése is sokfelé megismétlődő, tipológiai azonosságokat mutat. ● (→népiesség, irodalomtudomány)
Irodalom:
J. Grimm: Deutsche Mythologie (1835); W. H. Riehl: Die Volskunde als Wissenschaft (1858): Bodnár Zs.: A népfajok sorsa (1900); W. G. Summer: Folkways (1906); C. W. von Sydow: Selected Papers on Folklore (1948); R. N. Adams: Ethnocentrism and Ingroup Consciousness (American Anthropologist, 1951); G. P. Murdock: World Ethnographic Sample (1957); H. C. J. Duijker—N. H. Frijda: National Character and National Stereotypes (1960); B. Holzner: Völkerpsychologie (1960); P. Grieger: La caractérologie ethnique (1961); W. E. Mühlmann: Rassen, Ethnien, Kulturen (1964); W. Emmerich: Germanistische Volkstumsideologie (1968); Fr. Barth: Ethnic Groups and Boundaries (1969).
