Vissza a főlapra

Jelmagyarázat:


EKL: Esztétikai kislexikon
KKE: Kulturális kisenciklopédia
VIL: Világirodalmi lexikon

közösségi költészet

VIL6 654

az irodalomtudo­mány kategóriája a költészet olyan fajtáinak megnevezésére, amelyekben a hivatásos irodalomhoz képest nem az egyéni alkotó, hanem valamely közösség játszik fontos szerepet. Tipológiai értelemben ilyen jellegű a →primitív irodalom, az →ősköltészet, sőt ebbe a kategóriába sorolhatjuk a —népköltészetet is. Önálló kategóriaként a közösségi költészet ritkán használatos, ha mégis, a feudalizmus és a kapitalizmus közösségi jellegű költészettípusait nevezik így, amelyeket egyenként is különböző jellegűnek nevezhetünk (félnépi folklór, városi
folklór).
● Folklorisztikánkban a közösségi költészet elnevezés inkább esztétikai, mint művészetszociológiai szempontból használatos, és a népköltészet →közösségi jellegét hangsúlyozzák általa. A népköltészet egészén belül néhány esetben különösen nagy a közösségek szerepe (pl. katonadalok, csoportos szokásdalok, társasmunkák folklórja stb.), mindazonáltal ezek összefoglaló neveként helytelen lenne a közösségi költészet elnevezést használni. ● Marót K. →közköltészet terminusa, amelyet gyakran összekevernek a közösségi költészet fogalmával, egészen más értelmű. ● Irodalomtörténet-írásunkban egy kissé a közösségi költészet népköltészeti fogalmának félreértése alapján, másrészt Horváth J. irodalom‑szociológiai nézeteire építve a →kéziratos irodalom körét próbálták tipológiailag közösségi költészetként meghatározni. Ez a megoldás terminológiailag félrevezető, tartalmában azonban szerencsés, és tovább folytatandó javaslat. ●(→alkotó, közköltészet)

Irodalom:

Marót K.: Idiosz en koino (EPhK, 1940); Marót K.: Mi a népköltészet? (Ethn, 1947); Stoll B.: Közösségi költészet — népköltészet (ItK, 1958); Ortutay Gy.: Írók, népek, századok (1960);. Voigt V.: A folklór esztétikájához (1971); Ortutay Gy.: Hungarian Folklore (1972); A szájhagyományozás törvényszerűségei (szerk.: Voigt V., 1974); Ortutay Gy. —Voigt V. —Dömötör T. –Katona I.: A magyar népköltészet (1978);
Ortutay Gyula (1910–1978)
Ortutay élete végén együtt beszéltük meg és korrigáltuk e szöveget. Szinte hihetetlen, hogy e rövid címszót könnyekkel a szemében köszönte meg, mint hogy így „hattyúdala” megjelenik.