hivatásos irodalom
VIL4 511az irodalomelmélet kategóriája. Az olyan irodalmi tevékenység jelenségeinek összessége, amely hivatásos írók munkáit zömmel →autonóm művészeti (irodalmi) formákban teszi közzé. Ellentéte a →műkedvelő irodalom (amelyben a többé-kevésbé autonóm irodalmi formák nem hivatásos irodalmi tevékenység keretében helyezkednek el), illetve a népköltészet, →ősköltészet és →primitiv irodalom, ahol a társadalmi fejlettség nem teszi lehetővé azt, hogy az egyes alkotók „hivatásos” művészekként önállósuljanak. Főként a német irodalomtudományban (valamint az általa befolyásolt irodalmi, folklorisztikai elméletekben) gyakori a magas irodalom elnevezés is, amely azonban nem utal kellőképp a társadalomtörténeti tényezőkre és így megalapozatlan értékelést sugall. ● (→irodalomszociológia)
Irodalom:
M. Lüthi: Volksliteratur und Hochliteratur (1970); Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972).
