vándormotívum
VIL16 384-385az összehasonlító irodalomtudomány fogalma; olyan motívum, amely szélesebb körben, több műben, több nemzeti irodalomban is elterjed. Míg a →vándortéma a művek egészére kiterjed, s a →tárgytörténet által leírt módon, viszonylag jól követhetően vándorol, egy-egy motívum (pl. az állatőstől való leszármazás, a táltos ló, az elcserélt szerelmeslevél, a gonosz mostoha, a katicabogár nevének és pöttyeinek eredete, a tizenhármas szám, az eltűnt és megkerült gyermekek motívuma stb.) külön-külön, a művek történetétől függetlenedve, más-más műfajokban jelentkezve is elterjedhet. A nemzetközi (és elsősorban csak folklorisztikai irányultságú) →motívumindex 24 főbb témakörben több tízezer motívumot tart nyilván (amelyek mindegyikéhez több almotívum csatlakozik), anélkül, hogy az egész világra kiterjedő teljességre törekednék. Az irodalomtörténeti jellegű →Stoffgeschichte kézikönyvei gyakran nem is motívumokat, hanem csak →témákat rendszereznek, de végül ezek száma is ezrekre rúg, noha világméretű áttekintést szintén nem adnak kellő mértékben. ● A motívumok vándorlását az irodalomtudományban és a folklorisztikában a →migrációs irányzatok magyarázták. Az →átadás, átvétel és főként az →elterjedés fogalmai lehetővé teszik, hogy megértsük a kontinenseken és évezredeken átívelő motívumvándorlások folyamatait. Minél egyszerűbb egy nyelvi vagy tartalmi elem, annál könnyebben válhat széles körben felhasznált vándormotívummá. A rövid formák sorában a →proverbium és a →rejtvény esetében e fogalom mégsem használatos. Lírai daloknál inkább a →vándorstrófa, a →formula vagy a →közhely elterjedését vizsgálják. A →balladák esetében már igen sok példa van a vándormotívumokra, a sokféle →monda és →mese elterjedése pedig egyenesen elképzelhetetlen nélkülük. A →hősepika és a →mítosz, mitológia leginkább ilyen elemekből építkezik. Nem csak a régmúlt korok költészetéből ismert azonban; a vándormotívumok új meg új felbukkanása napjainkban is tapasztalható. (Pl. az uralkodók eltűnt és megkerült gyermekeinek az ókorból és középkorból egyaránt ismert motívumai tovább élnek nem csak az orosz álcárok és trónkövetelők vagy XVI. Lajos francia király „gyermekeinek” és „unokáinak” stb. alakjaiban, hanem mostanság a J. F. Kennedy és Fidel Castro, sőt M. Sz. Gorbacsov törvénytelen gyermekeiről szóló, a tömegtájékoztatás által terjesztett mendemondákban is. Ilyen vándormotívumokat A. Sz. Puskin, Mark Twain éppúgy feldolgozott, mint Moldova Gy.). ● (→összehasonlító irodalomtudomány, motívum, vándorlás)
Irodalom:
S. Thompson: Motif-Index of Folk Literature (2. kiad., 6 köt., 1955–1958; a 3. kiadás előkészítését most javasolták).
