ősforma
VIL9 765a szövegfilológia kategóriája, valamely alkotás eredetinek tekinthető, legtöbbször csak kikövetkeztethető alakja. Noha voltaképpen nem formai, hanem tartalmi kategória, a megfogalmazás és a külső körülmények gyakran a leglényegesebb adatokat adják megállapításához. Az →átadás és →átvétel során lényegesen módosulhat, általában véve az →elterjedés során következnek be olyan változások, amelyekből a mai variánsok, illetve a másik irányban a hajdani eredeti formák egyaránt levezethetők. (archetípus 3.)
